Századok – 1999
Tanulmányok - Ádám Magda: A versailles-i Közép-Európa összeomlása IV/685
712 ÁDÁM MAGDA Amíg korábban, 1935-től kezdve Hitler Gömbösnek, Darányinak majd Imrédynek egész Szlovákiát és Kárpátalját Magyarországnak ígérte, most ezt a leghatározottabban ellenezte. Miért változtatta meg a Führer eredeti álláspontját? Miért követelte most a magyaroktól az e területekről való lemondást? Ε változásnak sok összetevője van. Szerepet játszott ebben minden bizonnyal az, hogy közvetlenül München után Hitler még ügyelt arra, hogy ne azonnal diszkreditálja az etnikai elvet, amely segítségével sikerült maga mellé állítani a nyugati hatalmakat, s annak közvéleményét. De szerepet játszott a magyar kormánynak a csehszlovák válság alatti rezervált magatartása is. Ez megkérdőjelezte a magyarok megbízhatóságát a németek számára. Berlinben egy önálló Szlovákiához több reményt fűztek. A német álláspont megváltoztatásában feltehetően némi szerepet játszott Románia is. Bukarestben, amikor végül is hozzájárultak a magyarlakta csehszlovák területeknek Magyarországhoz való visszacsatolásához, diplomáciai erőfeszítéseket tettek, hogy Szlovákia és Kárpátalja megmaradt részei ne kerüljenek vissza. Berlinben egy előnyös német-román gazdasági egyezmény fejében hajlandók lettek volna odafigyelni e román kérésre. S végül, de nem utolsó sorban Németország ellenezte Kárpátaljának teljes visszacsatolását, mert egy közös lengyel-magyar határt a német érdekkel ellentétesnek tartottak. Hiszen nyílt titok volt, hogy Magyarországnak és Lengyelországnak a közös határért Olaszország támogatásával folyó küzdelme mögött németellenes tendenciák húzódnak. A fentiek miatt Hitler kizárólag a magyarlakta területeket volt hajlandó visszajuttatni Magyarországnak. A szlovák és a rutén problémát a neki behódolt csehszlovák állam keretén belül autonómia alapján kívánta megoldani. Ezt az elhatározást tükrözi a Wilhelmstrassén október 7-én készített feljegyzés. Ε szerint Németországnak nem érdeke Szlovákiát Magyarországhoz csatolni, ezt különben a szlovákok is elvetik. A legjobb megoldás, hangsúlyozza a feljegyzés, a szlovák autonómia a csehszlovák államszövetségben, mert az gazdaságilag és politikailag teljesen német befolyás alatt áll. Egyébként is ez a megoldás a továbbiakban teljesen nyitva hagyja az utat az önálló Szlovákia létrehozásához.86 Kárpátalja kérdéséről a feljegyzés megállapítja: „Afelől nincs véleménykülönbség, hogy Kárpátalja számára mindenképpen, az önrendelkezési jog ürügyén, autonómiát kell követelni". Határozottan elutasítandó az autonóm Ukrajna Magyarországhoz csatolása. Ez a megoldás mind a magyar, mind a lengyel kívánság. Ezáltal közös lengyel-magyar határ keletkezne, ami megkönnyíthetné a blokk-képződést Németország ellen. A Wehrmacht főparancsnoksága katonai szempontból a közös lengyel-magyar határt szintén ellenzi.87 Nem kétséges, hogy a magyar kormány nem utolsó sorban geo-stratégiai megfontolásból ragaszkodott a közös határhoz. Az sem kétséges, hogy e mögött németellenes tendenciák húzódtak. Amíg a magyar kormány Berlin és Pozsony ellenállása miatt lemondott Szlovákiáról, minden erejét Kárpátalja megszerzésére koncentrálta. Az olasz és a lengyel támogatásban bízva október elején úgy döntött, hogy Hitler akarata ellenére Kárpátalját birtokba veszi. Ezt egy lengyel-magyar közös akcióval kívánták végrehajtani. Ε célból október 5-én Csáky István, a kü-86 ADAE Serie D. Bd. IV 45. Dok. 45-47. 87 Uo.
