Századok – 1999
Tanulmányok - Ádám Magda: A versailles-i Közép-Európa összeomlása IV/685
A MÜNCHENI VÁLSÁG ÉS MAGYARORSZÁG 697 jon. Vagyis lehetőleg háború nélkül visszaszerezni a kívánt területeket. Ezt a koncepciót Imrédy mindvégig megőrizte. Akkor sem mondott le erről az elképzeléséről, amikor később Berlin nyomására elvben elfogadta a német-magyar háborúra vonatkozó hitleri álláspontot. A májusi válság után közvetlenül a német katonai vezetés, amely izolált háborúra törekedett, módosította Magyarországnak a háborúban való részvételére vonatkozó tervét. Jugoszlávia és Románia semlegességének biztosítása érdekében most célszerűbbnek tartották, ha Magyarország kívül marad a konfliktuson. S csupán felvonulási területet enged át a német csapatoknak. Ε kérdésnek megvitatása céljából Keitel, a német haderő főparancsnoka Magyarországra érkezett. Tárgyalt a politikai és katonai vezetőkkel. Komáromban terep- és hadsereg szemlét tartott. Tanulmányozta a stratégiai lehetőségeket a Magyarország területéről indított támadáshoz.30 Ami a Magyarország semlegességére vonatkozó német álláspontot illeti, abba a magyar kormány és a katonai vezetés készségesen beleegyezett, hiszen ez egybevágott törekvésükkel. Nem talált megértésre azonban Keitel ama kívánsága, hogy Magyarország a Csehszlovákia elleni támadáshoz bocsássa rendelkezésükre területét, mert — ahogy érveltek —: noha a kisantant szerződések csak közvetlen magyar támadásra vonatkoznak, információik szerint Románia és Jugoszlávia, de főleg az előbbi, casus belli-nek minősíti az ilyen eljárást is.31 Kétségtelen, hogy a kisantant létét a magyar kormány nem hagyhatta figyelmen kívül. Hiszen formálisan létezett. De az sem vitás, hogy a magyar kormány ezt a kérdést, egészen Münchenig, arra használta fel, hogy a számára elfogadhatatlan német katonai követelések elől kitérjen. Az Imrédy kormány ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy Magyarországot minden eshetőségre felkészítse. Arra is, ha esetleg mégiscsak arra kényszerül, hogy az ország területét a Csehszlovákia elleni német támadásra átengedje, vagy netán abban részt vegyen. így érthető, hogy politikájának középpontjában Jugoszlávia semlegességének a biztosítása állott. Annál is inkább, mert ezt egyre határozottabban kérte tőle Mussolini is, aki több alkalommal felhívta figyelmét arra, hogy a horizontális tengely építése sürgeti a Budapest-Belgrád megegyezést. Imrédy 1938. július 18-án külügyminisztere kíséretében Rómába utazott, ahol Mussolínivel és Cianoval megvitatta az egész csehszlovák problémát. Az olasz vezetőket tájékoztatta az ezzel kapcsolatos magyar álláspontról. Ezek szerint: Magyarország mindenben Olaszországhoz kíván alkalmazkodni; nem lép fel önállóan Csehszlovákia ellen; Németország és Csehszlovákia közötti konfliktus esetén azonban nem marad tétlen. De csak akkor avatkozik be, ha száz százalékig biztos abban, hogy Jugoszlávia semleges marad. Ez azonban még nincs biztosítva, mert Stojadinovic kétszínű, kettős szerepet játszik. Azzal egy időben, hogy semlegességet ígér a tengelyhatalmaknak, szolidaritási nyilatkozatokat tesz Prágában, Londonban és Párizsban. Imrédy arra kérte Mussolinit és Cianot, tartsák vissza Jugoszláviát Magyarország hátbatámadásától. Amennyiben ez nem sikerül, úgy védjék meg Magyarországot. Vagyis katonai garanciákat kért Jugoszláviával szem-30 OL. Küm. res. pol. 1938-7-8242.; OL. Küm. res. pol. 1938^47-824. 31 Keitel még Magyarországon tartózkodott, amikor a román kormány Budapest tudomására hozta: Magyarország területéről intézett német támadás épp olyan megítélés alá esik, mint egy magyar támadás - tehát casus belli.
