Századok – 1999

Tanulmányok - Ádám Magda: A versailles-i Közép-Európa összeomlása IV/685

690 ÁDÁM MAGDA S miután a magyar-román kapcsolatok rendezését Mussolini mindig — így most is — fontosnak tartotta, maradt Csehszlovákia, amelynek kárára kívánta kielégí­teni a magyar revíziós törekvéseket. Ebben a helyzetben a magyar kormány több vonatkozásban módosította eddigi külpolitikáját. Elfogadta a német, s most már az olasz követelést, a részleges revíziót illetően és lépéseket tett, hogy Jugoszláviával és Romániával, de főleg az előbbivel megegyezzen. Ezzel egy időben az egyre szűkülő mozgásterének széle­sítése céljából több pilléren nyugvó külpolitikára tért rá. Németországgal és Ola­szországgal való együttműködése mellett, a német túlsúlytól tartva, Magyarország szuverenitását féltve, más biztosítékokat keresett. A nyugati hatalmak, mindenek­előtt Anglia felé kezdett orientálódni. Ez a politika főleg Bethlen volt miniszte­relnök nevéhez fűződött, aki bukása után is meghatározó befolyással rendelkezett. Nagy hatással volt magára Horthyra is. Bethlen olyan politikusokat igyekezett hatalomra segíteni, akik készek voltak lazítani a német alárendeltségen és több pilléren nyugvó külpolitikát folytatni. Félreállításukon fáradozott, ha ettől eltér­tek. Darányi és Imrédy politikai pályafutása ezt bizonyítja. Darányi, aki Gömbös után került hatalomra, kormányzásának első szaka­szában Bethlen elképzeléseihez tartotta magát. Ebben az időben indultak a nyu­gati hatalmak által is szorgalmazott magyar-kisantant tárgyalások, amelyek célja: normalizálni Magyarország viszonyát a szomszédokkal. A megbeszéléseket Benes kezdeményezte. A Rajna-vidék megszállása, a nyu­gati hatalmak ezzel kapcsolatos tétlensége rádöbbentette a csehszlovák köztársa­sági elnököt arra, hogy illúziókban ringatta magát, amikor Csehszlovákia Néme­tországgal szembeni védelmét a nyugati hatalmakra bízta. Ebben a helyzetben fontosnak tartotta a Magyarországgal való mielőbbi megegyezést. Ezt lehetőleg a kisantanton belül kívánta megvalósítani. Szövetségeseinek akadályoztatása esetén azonban kész volt Magyarországgal külön is megegyezni. Ezt tudatta Belgráddal és Bukaresttel. Benes fenti elhatározása szerepet játszott abban, hogy a román kormány, amely Jugoszláviától eltérően ellenezte a kisantat-magyar tárgyalásokat, végül hozzájárult azokhoz. A kisantant-magyar megbeszélések 1937 tavaszán in­dultak s bilaterális alapon három kérdésről folytak: megnemtámadási egyezmény megkötéséről; Magyarország fegyverkezési egyenjogúságának elismeréséről; a ki­sebbségek kérdéséről. Magyarország elérte, hogy ez utóbbi kérdés, amelyet eddig szomszédai belpolitikai problémaként kezeltek, a nemzetközi tárgyalások aszta­lára került. Cserében azonban egy megnemtámadási egyezményt kértek tőle, amit kész volt megkötni. Az a tény, hogy Magyarország Csehszlovákiával is tárgyalt — méghozzá egy megnemtámadási egyezményről is — nagy felháborodást váltott ki Berlinben. 1937 őszén Hitler elérkezettnek látta az időt, hogy a magyar külpolitikával kapcsolatos aggályait tisztázza. A Fall Grün terv első változata, amely komoly szerepet szánt Magyarországnak a Csehszlovákia elleni háborúban, már készen állt. így érthető, hogy a csehszlovák kérdés megbeszélése céljából a magyar kor­mányt Németországba hívta. 1937. november 21-én Darányi miniszterelnök Kánya külügyminiszter, Röder honvédelmi miniszter és Rátz vezérkari főnök kíséretében Németországba utazott. A magyar miniszterelnök először Göringgel, majd Hitler-

Next

/
Oldalképek
Tartalom