Századok – 1999
Tanulmányok - Tomka Béla: A magyar bankrendszer fejlődésének sajátosságai nemzetközi összehasonlításban 1880–1931 IV/655
678 ТОМКА BÉLA következtében — ismét csökkent.11 0 A bankok ipari üzletei ugyan — legalábbis relatíve — szándékosan ezt elősegítő üzletpolitika híján is jelentősen mérséklődtek a világháború alatti csúcsponthoz képest, de némelyik intézet — pl. az Olasz-Magyar Bank — tudatosan is törekedett az érdekeltségek felszámolására, vagy legalább jelentős csökkentésére. A bankkoncentráció vontatottsága mellett — amely növelte az iparvállalatok mozgásterét — fontos oka volt ennek, hogy az ipari vállalkozások a korábbinál is inkább önfinanszírozóvá váltak.11 1 Varga István számításai szerint a legnagyobb budapesti bankok tulajdonosi részesedése az iparvállalatok alaptőkéjében 1925-ben 143,4 millió ζ 1937-ben 176 millió Ρ értékű volt. Ez a növekedés azonban a mérlegfőösszegek arányában már jelentős csökkenést takart: az 1925-ös 15,7% 1937-re 9%-ra zsugorodott.112 Az iparvállalatok oldaláról vizsgálva a jelenséget még ennél is nagyobb visszaesés tapasztalható.113 Az ilyen számításokat persze megfelelő kritikával kell kezelnünk — már csak azért is, mert utóbbi esetben csupán az iparvállalatok számát vették alapul. Mivel azonban a későbbi számítások sem hoztak lényegesen eltérő eredményt,11 4 nem tűnik helytállónak az a koncepció, amely szerint a válság alatt és után is jelentősen fokozódott a bankok ipari befolyása.11 5 így az fel sem merült Magyarországon, hogy a vegyes bankok típusát a krízis után — Belgiumhoz vagy Olaszországhoz hasonlóan — törvényekkel szüntessék meg. A magyarországi hitelintézeti struktúra mindazonáltal nem maradt változatlan az első világháború után. A nemzetközi tendenciáknak megfelelően megfigyelhető bizonyos eltolódás a hagyományos felépítésű és funkciókat betöltő bankok és a tucatnyi különleges működési körrel és jogosítvánnyal rendelkező, általában közös állami-magángazdasági alapítású és jellegű hitelintézet jelentőségében, természetesen az utóbbiak javára.11 6 Ezek elsősorban speciális feladatokat láttak el (Pénzintézeti Központ - 1916; Iparosok Országos Központi Hitelszövetkezete - 1920; az Országos Magyar Ipari Jelzálogintézet - 1928; Magyar Szavatossági Bank - 1931; stb.), s egyben az erősödő állami befolyás immár közvetlen ágenseinek is tekinthetők a hiteléletben. Új banktípusként Magyarországon is megjelentek a lakásépítési hitelintézetek/szövetkezetek (Országos Lakásépítési Hitelszövetkezet - 1930; Országos Kislakásépítési Szövetkezet), és a meghatározott társadalmi csoportok hiteligényeit kielégíteni hivatott pénzintézetek. Ezek részvénytársasági vagy szövetkezeti formában működtek. A specializált pénzintézetek 110 A pénzintézetek tőkeállományának veszteségeire ld.: György Ernő: Az infláció mérlege. Bp., 1932. 11-22.; Varga István: Tőke és infláció. Közgazdasági Szemle, 1926. 526-588.; Az érdekszférájuk hasonló változásaira lásd: Pogány: From the Cradle to the Grave? i. m. 533-534. 111 Elizabeth A. Boross: Inflation and Industry in Hungary, 1918-1929. Berlin, 1994. 112 Varga István: A jelentősebb budapesti pénzintézetek helyzete az 1927. év végi mérlegek adatainak tükrében. Közgazdasági Szemle, 1928. 444-485.; Stefan Varga: Die industrielle Beteiligung der Banken in Ungarn. Ungarisches Wirtschaftsjahrbuch, 1940. 205-208. из Varga: Die industrielle Beteiligung der Banken in Ungarn, i. m. 205-208.; A bank-ipar kapcsolatra lásd még: Pogány: From the Cradle to the Grave? i. m. 529-549. 114 Schranz András a 7 fővárosi nagybank ipari érdekeltségeinek számát 160-ra teszi. Schranz András: Nagybankjaink érdekeltségi hálózata. Kassa, 1944. 4. U5 Berend T. Iván-Ránki György: Magyarország gyáripara a második világháború előtt és a háború időszakában, 1933-1944. Bp., 1958. 386. 116 Born: Geld und Banken i. m. 440^441.
