Századok – 1999
Tanulmányok - Tomka Béla: A magyar bankrendszer fejlődésének sajátosságai nemzetközi összehasonlításban 1880–1931 IV/655
A MAGYAR BANKRENDSZER FEJLŐDÉSE ... 1880-1931 677 eltérően Németországban a koncentráció az 1920-as évek második felében is folytatódott.10 5 Ugyancsak számottevő volt a koncentráció Ausztriában. A háború utáni infláció idején ugyan az 1913-as 175-höz képest megduplázódott a részvénytársasági és magánbankok száma, de 1927-re már újra megközelítette a háború előtti szintet, s a következő években az alá csökkent. A fúzió a válságkezelés jellemző módszere volt.106 Magyarországon a pénzintézetek száma a háború utáni inflációs években jelentősen nőtt.-Az újonnan alakult pénzügyi vállalkozások között nagy számban voltak olyanok, melyeket csak a spekulációk, az inflációs konjunktúra által teremtett profitlehetőségek tartottak fenn. Ezek legtöbbje a stabilizáció után meg is szűnt. A húszas évek második felében tovább csökkent a pénzintézetek száma, de már csak kis mértékben. A magyarországi pénzintézetek száma 1928-ban 1838 volt, amely meghaladta az ugyanezen az országterületen 1913-ban működő intézetek számát. A fővárosban pl. 1928-ban 282 pénzintézet volt, ami még mindig 1/3-dal volt több, mint az 1913-as szint, jóllehet akkor még egy kétszer akkora népességű ország prosperáló pénzpiacának központja volt Budapest.10 7 (Az aránytalanság valamelyest csökken, ha figyelembe vesszük, hogy 1928-ban lényegesen több csőd és felszámolás volt folyamatban.) Ε korszakban a bankfejlődést elsősorban a közepes nagyságú intézetek erősödése jellemezte. 1927-re a világháború előtti időszakhoz képest a legnagyobb intézetek tőkeereje az összes pénzintézetéhez viszonyítva nőtt, ugyanakkor a közepes nagyságú intézetekhez képest csökkent. A 6 vezető intézet a 13 legnagyobb hazai pénzintézet és a Postatakarékpénztár mérlegfőösszegének 1913-ban 62,6%-át, 1927-ben 61,5%-át birtokolta. Magyarországon nem volt szó olyan kvázi-monopólium kialakulásáról sem, mint pl. Ausztriában, ahol a Creditanstalt magasan a többi fölé emelkedett.108 Az intézetek nagy száma — ráadásul egyre bővülő fiókhálózattal —, valamint a koncentrációs folyamat lassúsága továbbra is a magyar hitelszervezeti rendszer egyik fontos jellemzője maradt. Az első világháború utáni időszakban a bankok növekvő instabilitása figyelhető meg szerte Európában. A válság legerősebben Németországot érintette, de Ausztria is a legnagyobb nehézségeket átélt országok közé tartozott. A pénzügyi válság súlyosságáért jelentős mértékben az univerzális bankrendszert tartották felelősnek már a kortársak is ezekben az országokban, s ez az álláspont máig elfogadottnak tekinthető.109 A magyarországi bankok viszonylagos stabilitása a válság során annak is köszönhető volt, hogy a világháború alatti növekedést követően, az első világháború utáni inflációs időkben a magyarországi bankok gazdasági szerepe és vegyes banki aktivitása — a tőkéiket ért veszteség és a pénzbőség 105 Hardach: Banking in Germany, 1918-1939. i. m. 277. 106 Stiefel·. Osterreich. In: Pohl (Hrsg.): Europäische Bankengeschichte, i. m. 441-442.; Weber: From Imperial to Regional Banking, i. m. 338. 107 Surányi-Unger Tivadar: Budapest szerepe Magyarország gazdasági életében. Bp., 1936. 13-14. 108 Eduard März: Österreichische Bankpolitik in der Zeit der grossen Wende, 1913-1923. Wien, 1981.; Weber: From Imperial to Regional Banking, i. m. 339. 109 Ben Bernanke-Harold James: The Gold Standard, Deflation, and Financial Crisis in the Great Depression: An International Comparison. In: R. Glen Hubbard (Ed.): Financial Markets and Finacial Crises. Chicago, 1991. 58.
