Századok – 1999
Tanulmányok - Tomka Béla: A magyar bankrendszer fejlődésének sajátosságai nemzetközi összehasonlításban 1880–1931 IV/655
A MAGYAR BANKRENDSZER FEJLŐDÉSE ... 1880-1931 675 lebonyolítására. Másrészt pedig — s ez még fontosabb — a Reichsbank gyakorlatilag likviditási garanciát nyújtott számukra a nagy leszámítolási lehetőségek biztosításával. Ez a garancia — szemben pl. az angol bankokkal, melyeknek ez nem állt rendelkezésükre — a német bankoknak módot adott arra, hogy nagy volumenű hosszúlejáratú beruházási üzleteket bonyolítsanak.96 A magyarországi „bankok bankja", az Osztrák-Magyar Bank ebből a szempontból számos hasonlóságot mutat a Reichsbankkal. Különösen igaz ez 1887-től, amikor több fontos változás következett be a jegybank statútumában. A korábbi merev — a 200 millió forintot meghaladó jegykibocsátásra vonatkozó —, 100%-os nemesfém-fedezeti előírást megváltoztatták, mivel az számos alkalommal súlyos likviditási problémákat okozott a bank számára. A minimális tartalékot 40%-ban rögzítették a bankjegyek kibocsátására, s 30 millió forintig a nemesfémre beváltható külföldi váltókat (devizákat) is beleszámították a fedezetbe. Ezenkívül a bank jogot kapott arra, hogy pénzügyi nehézségek esetén 200 millió forinton túl is kibocsáthassa bankjegyeit, ha ezen összeg után 5% adót fizet. Az így nyert nagyobb mozgásszabadság és stabilitás lehetővé tette a bank számára, hogy elkerülje a felesleges tartalékolást.97 Ez a változás egyébként a Reichsbank néhány évvel korábbi hasonló alapszabály-módosítását követte.98 Ennek alapján John Komlos egyenesen „agresszívnek" nevezi az Osztrák-Magyar Bank 1887 utáni leszámítolási politikáját.9 9 A magyarországi nagy részvénytársasági bankok valóban jelentős hitelkerettel rendelkeztek a jegybanknál, ami kétségkívül növelte likviditásukat. Ezt a lehetőséget azonban kevéssé használták fel az univerzális banki üzletekre. A nagybankok hitelkeretüket általában nem is vették igénybe, a jegybank a valóságban elsősorban a lakossági hitelüzletekkel foglalkozó takarékpénztáraknak nyújtott kölcsönöket.10 0 Tehát a jegybank nagyvonalú leszámítolási üzletpolitikája sem bizonyult a németországihoz hasonlóan erős determinánsnak a magyarországi pénzügyi struktúra alakításában. Mi magyarázhatja tehát a magyarországi bankrendszer sajátosságait, mindenekelőtt felemás univerzalitását? A válasz nyilvánvalóan további vizsgálatokat igényel, mivel jóval összetettebbnek tűnik, mint néhány más ország esetében, ahol a tőkehiány illetve az állami-jegybanki politika megfelelő magyarázatot jelenthet. Mindenesetre fontos tényező lehet az univerzális bankok megalakulásánál a külföld hatása. Egyrészt közvetlen befolyásról beszélhetünk: a crédit mobilier típusúnak is nevezett banki üzletfilozófia Magyarországon robbanásszerűen, közvetlenül külföldi hatásra és minták alapján jelent meg az 1860-as években, mindenekelőtt osztrák közvetítéssel. A magas pénzügyi hányados kialakulásához is jelentős mértékben hozzájárulhatott a külföld — főként Ausztria — tőkeexportja révén. Másrészt az ún. demonstrációs hatások sem hagyhatók figyelmen kívül, 96 Tilly. Banking Institutions i. m. 195-196. 97 Kövér György: Az Osztrák-Magyar Bank, 1878-1914. In: A Magyar Nemzeti Bank története. I. k. Szerk.: Bácskai Tamás. Bp., 1993. 274-275. 98 März-Socher: Währung und Banken i. m. 337-365.; John Komlos: The Diffusion of Financial Technology into the Habsburg Monarchy Toward the End of the Nineteenth Century. In: John Komlos (Ed.): Economic Development in the Habsburg Monarchy in the Nineteenth Century. New York, 1983. 99 Komlos: The Diffusion of Financial Technology i. m. 100 Kövér György: Az Osztrák-Magyar Bank, 1878-1914. i. m. 299., 337.
