Századok – 1999
Tanulmányok - Tomka Béla: A magyar bankrendszer fejlődésének sajátosságai nemzetközi összehasonlításban 1880–1931 IV/655
670 ТОМКА BÉLA szintén jellemző epizódjaként 1896-ban 20 magánbank fúziójából egy új bank, a Barclays Bank keletkezett. Németországban 1895 és 1924 között — különösen a részvénytársasági bankok körében — szintén erős koncentrációs folyamat figyelhető meg.69 A Dresdner Bank 1911-ig 25 bankot, a Bank für Handel und Industrie 1911-ig 19-et vett át.70 1913-ban a német pénzintézeti vagyon felét már az 5 legnagyobb berlini bank összpontosította.7 1 Ausztriában 1913-ban a 12 vezető bécsi bank az összes pénzintézeti vagyon 64,7%-át birtokolta.7 2 Magyarországon a nagybankok eleve az összes pénzintézeti vagyon jóval kisebb hányadával rendelkeztek, mint Németországban vagy Ausztriában. 1913-ban az 5 legnagyobb magyarországi bank az összes pénzintézeti vagyon 25,7%-ával bírt.7 3 Ez ugyan növekedést jelentett az 1890-es évek elejéhez képest (1890: cca. 18%), de már a kérdést tanulmányozó kortársak számba vették a koncentráció mellett a dekoncentráció jeleit is.7 4 A 15 legnagyobb bankra az 1900 és 1904 közötti évek átlagában az összes hazai pénzintézeti saját tőkének 38,6%-a, míg az 1905 és 1909 közötti évek átlagában 37,2%-a jutott - a két szélső év adatai (38,7%, illetve 35,2%) pedig ennél gyorsabb dekoncentrációs folyamatot jeleznek.7 5 Míg Németországban és más fejlett bankrendszerű országokban a koncentráció fontos tényezői voltak a fúziók, addig Ausztriához hasonlóan ezek Magyarországon szinte ismeretlenek voltak ekkoriban. A legnagyobb pénzintézetek (Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, Magyar Altalános Hitelbank, Pesti Hazai Első Takarékpénztár) a világháború előtti évtizedekben egyetlen esetben sem olvasztottak magukba másik pénzintézetet. Szintén sajátosságnak tekinthető, s a koncentrációt mérsékelte, hogy bankkartell Németországhoz és Ausztriához hasonlóan létrejött ugyan, de ezektől eltérően nem tudott tartósan fennmaradni.76 Szerte Európában ugyancsak a nagybankká válás fontos eszköze, vagyis a koncentráció emeltyűje volt a nagy — gyakran az egész országot átfogó — fiókhálózatok kialakítása. 1914-ig leginkább a francia és angol bankok építették ki fiókrendszerüket. A Société Générale 1913-ban 668 fiókkal, a Credit Lyonnais pedig 415 fiókkal rendelkezett. Angliában ugyanekkor a nagy részvénytársasági bankok szinte mindegyike több száz fiókot működtetett - pl. a Midland Bank 689-et.77 Németországban is megindult a fiókhálózatok kiépítése, de a francia és angol példánál szerényebb eredménnyel: 1911-ben a 6 legnagyobb bank összesen 69 Manfred Pohl: Konzentration im deutschen Bankwesen (1848-1980). Frankfurt am Main, 1982. 161-357.; Helmut Böhme·. Bankenkonzentration und Industrialisierung. In: Hans-Ulrich Wehler: Sozialgeschichte heute. Göttingen, 1974. 432-451. 70 Born·. Geld und Banken i. m. 123. 71 Tilly: Development Assistance for the Strong i. m. 72 Eduard März: The Austrian Credit Mobilier in a Time of Transition. In: John Komlos (Ed.): Economic Development in the Habsburg Monarchy in the Nineteenth Century. New York, 1983. 121. 73 Magyar Compass. Szerk.: G. Nagy Sándor. Bp., 1914/15. I. rész. 74 A koncentrációra: Zsoldos Géza: A bankkoncentráció. Bp., 1913. 47-60.; Ugyanakkor Zsoldos maga is kitér a „bankdecentralizáció" jelenségére: Zsoldos: A bankkoncentráció, i.m. 61-66.; A koncentráció mérséklődésére: Hegedűs Lóránt: A tőkekoncentráció problémái Magyarországon. Budapesti Szemle, 1917. 321-339. 75 Magyar Statisztikai Közlemények. 35. kötet. A magyar szent korona országainak hitelintézetei az 1894-1909. években. Bp., 1913. 51.* 76 Tomka: Érdek és érdektelenség i.m. 145-149. 77 Born: Geld und Banken i. m. 123. 78 Born: Geld und Banken i. m. 123.
