Századok – 1999
Tanulmányok - Tomka Béla: A magyar bankrendszer fejlődésének sajátosságai nemzetközi összehasonlításban 1880–1931 IV/655
A MAGYAR BANKRENDSZER FEJLŐDÉSE ... 1880-1931 671 98 fiókkal rendelkezett.7 8 Ausztriában 1913-ig a 10 legnagyobb bécsi bank 127 fiókot nyitott.7 9 A magyarországi bankok fiókhálózata igen kicsiny maradt, nagysága inkább a német és az osztrák bankokéhoz hasonlított. A nagy pénzintézetek közül elsőként a Pesti Hazai Első Takarékpénztár és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank látott hozzá fiókhálózatának kialakításához. Viszonylag későn és szerény módon tették ezt, hiszen a Pesti Hazai Első Takarékpénztár már 1868-ban nyitott ugyan néhány fiókot, de csak a székhelyén, Pesten. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 1886-ban nyitotta első budapesti, 1902-ben pedig első vidéki fiókját. Ez a bank 1913-ban összességében 15 fővárosi és 11 vidéki fiókkal rendelkezett, s ez egyedülálló hálózat volt a magyar nagybankok körében.80 Ezért is nevezték a kortársak a századforduló után — nem kis túlzással — a „magyar Crédit Lyonnais"-nek. A Leszámítolóbank 1890-ben hozott létre fiókot a fővárosban, a Hitelbank pedig csak 1905-ben, igaz, ekkor mindjárt 9-et, s az összeset vidéken. A Magyar Bank szintén csak az 1900-as évtized közepén látott hozzá a fiókhálózat kiépítéséhez.81 A koncentráció földrajzi vonatkozásban kétségkívül érvényesült. Budapest meghatározó szerepe ugyanis a magyar hitelügy jellemző vonása volt. 1913-ban a 15 legnagyobb — 10 millió koronát meghaladó saját tőkéjű — hazai pénzintézet mindegyike fővárosi volt. Budapest kiemelkedő jelentősége nyilvánvaló még akkor is, ha a magyarországi hitelintézetek összes saját tőkéjén belül csökkent részesedése az idők folyamán: 1894-ben 54,3%-ot, 1909-ben pedig 49,6%-ot tett ki. Hasonló visszaesés következett be a takarékbetét-állomány és a jelzáloghitelezés terén is, bár az utóbbiban még mindig jóval 50% felett volt a városban székelő bankok aránya. Ugyanakkor nőtt országos viszonylatban a budapesti intézetek váltótárca- és folyószámlabetét-állománya.8 2 A korszakban lejátszódtak olyan folyamatok is, amelyek valamelyest növelték a legnagyobb bankok jelentőségét. Ezek közül — az ipari érdekeltségi hálózat említett bővülése mellett — kiemelkedett az ún. pénzintézeti affiliációk, vagyis a pénzintézeti érdekeltségek számának növekedése. Ennek a folyamatnak eredményeként a századforduló után a Hitelbank, a Kereskedelmi Bank, a Leszámítoló Bank és a Magyar Bank körül főként vidéki intézetekből álló bankcsoport alakult ki. A kisebb intézetek — amennyiben nem új alapítások voltak — elsősorban tőkeszükségletük és likviditásuk biztosítása érdekében közeledtek a nagyobbakhoz, vállaltak egyfajta alárendeltséget. A nagyarányú jelzáloghitelezés következtében meglehetősen ingatag helyzetű vidéki takarékpénztáraknak ugyanis igencsak szükségük volt egy-egy tőkeerős támogatóra. Az érdekeltségi hálózatok rendszere tehát a németországihoz hasonlított — ott is a nagybankok jelentették a kikristályosodási pontot —, s eltért a franciától, ahol regionális alapon jött létre két nagyobb csoport: vidéken, illetve Párizsban.83 79 Herbert Matis-Fritz Weber·. Kaisertum Österreich - Donaumonarchie. In: Pohl (Hrsg.): Europäische Bankengeschichte i. m. 329. 80 Hegedűs: A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank i. m. 185-186. 81 Pénzintézeti Szemle, 1905. május 1. 154. 82 Magyar Statisztikai Közlemények. 35. kötet. i. m. 258-259. 83 Born: Geld und Banken i. m. 164.
