Századok – 1999
Beszámoló - Beszámoló a Kossuth Lajos Tudományegyetemen rendezett Szabó István emlékülésről (Kovács Ágnes) III/624
624 BESZÁMOLÓ figyelmét, hogy a kor politikai gondolkodóinak eszmevilágában tapasztalható átértékelődések nem egyszerűen személyes jellegű válságokhoz kötődtek. Maga a világ zavarodott össze, a változásokra pedig mind külföldön, mind pedig idehaza reagálnia kellett az értelmiségnek. A Millennium-Emlékbizottság által támogatott konferencia — melynek szerkesztett anyaga önálló kötet formájában is megjelenik — ráirányította a figyelmet a magyar liberalizmus háromosztatúságára (jogokat bővítő demokratikus, illetve jogokat védő, majd azokat megszorítani is hajlandó, szkeptikus szakasz), illetőleg olyan alapértékeire, mint az államhoz való viszony kérdése, a szabadság és egyenlőség fokozatos ellentétbe jutásának problémája, valamint az individuális és a politikai szabadságjogok összeegyeztethetőségének konfliktusai. A rendezvény foglalkozott a kor liberális magyar politikai gondolkodóinak elméleti felkészültségével, tájékozottságával, illetve felvázolta a részben magyarországi nemzetiségi és szociális feszültségekből eredő félelmeiket és aggodalmaikat is. Körösi Zoltán SZABÓ ISTVÁN EMLÉKÜLÉS A KOSSUTH LAJOS TUDOMÁNYEGYETEMEN A KLTE Történelmi Intézete Szabó István történetíró születésének 100. évfordulóján tanulmánykötettel és tudományos konferenciával tisztelgett az egykori professzor emléke előtt. Az 1998. október 2-án megtartott tudományos ülést — amelyen Barta János intézetigazgató elnökölt — Hegyi Klára, a Történelmi Társulat főtitkára nyitotta meg. Ezt követően Barta János bejelentette, hogy az Intézet — tisztelete jeléül — egyik tantermét, ahol Szabó István annak idején előadásait tartotta, a néhai tudós tanárról nevezte el. A tanterem-névadás kapcsán Rácz István, az egykori tanítvány emlékezett Szabó Istvánra. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a Magyar Tudományos Akadémiáról 1949-ben politikai okból kizárt és csak halála után, 1989-ben rehabilitált Szabó István kutatói és oktatói tevékenységét azonos és korszerű szemléleti elemek jellemezték. A reális múltfeltárásra, „a történelmi igaz" bemutatására törekvő tudós — bár kutatásai és előadásai középpontjában a társadalomtörténet állt — a komplexitás híve volt. Ez nemcsak abban nyilvánult meg, hogy munkásságában a gazdaság·, politika-, egyház-, jog- és művelődéstörténet (néha hadtörténet) is helyet kapott, hanem abban is, hogy figyelemmel követte és hasznosította a társtudományok eredményeit. Mindig szem előtt tartotta a magyar és az egyetemes történelem sokrétű összefüggéseit, következetesen alkalmazta az összehasonlító módszert. Szabó István a történelmet folyamatként értelmezte, amelyben az evolúció és a revolúció egymást nem kizáró, hanem kiegészítő időszakok, amelyek között nincs