Századok – 1999
Beszámoló - Konferencia a 19. századi magyar liberalizmusról (Kőrösi Zoltán) III/617
BESZÁMOLÓ 623 mesebbnek az antiszemitizmust, az agrárizmust és az ultramontanizmust, valamint a külső veszélyként fenyegető pánszlávizmust tartotta. Elhárításukra a liberális tartalmú modernizációt ajánlotta, azonban a modernizációs szerepet a társadalom gyengesége és a nemzeti sokszínűség következtében az államra bízta volna. Az egyenlőségeszme irányába való nyitottság jellemezte, bár Eötvöshöz hasonlóan ő is tartott a demokrácia túlzott térhódításától. Szabadság és egyenlőség között minőségi különbséget tett, melyet az is jelez, hogy míg az előbbit az ember öröktől fogva való természetes vágyakozásának nevezte, addig az utóbbi elterjedését jóval későbbi kiváltó okokhoz kötötte. Véleménye szerint a demokrácia nem kerülhet ellentétbe sem az egyéni szabadsággal, sem pedig a nemzeti eszmével. A nemzetfenntartó erőt nem egyetlen társadalmi csoporthoz kötötte. Olyan „új nemzeti középosztály" létrejöttét tartotta kívánatosnak, amelynek tagjai valamennyi réteg elitjéből verbuválódnak, s amelyet modernizációs igény, vállalkozó szellem jellemez. Beksics meggyőződése szerint csakis egy ilyen új nemzeti középosztály szabadíthatja meg a társadalmat a gőgtől, az úrhatnámságtól, és csakis ez képes megfelelő válaszokat adni a kor kihívásaira. A konferencia záróelőadását Tót Ferenc PhD-hallgató (KLTE) tartotta a Szabadságfogalom értelmezései Arany László írásaiban címmel. Tót Ferenc Arany politikai jellegű munkái mellett irodalmi műveit is megvizsgálta. Elsőként az 1866-os Lermontov-tanulmányt emelte ki, melyben a költő még egy romantikus, lázadó, féktelen szabadságfelfogással azonosul. Az 1870-es évektől azonban már elfordul ettől az eszmeiségtől, s a természetes emberi szenvedélyek, valamint a racionalitás kívánalma közti „súlyegyen" megvalósítását tartja követendőnek. Ezt hiányolva utasítja el Kossuth politikáját, de a konzervatív Asbóth János nézeteit is. Továbbra is alapértéknek tekinti a szabadságot, ám fordulata után jobban kirajzolódnak liberalizmusának különböző szintjei. Az „A földosztó párt Angliában" című, 1873-ban írt munkájában bírálja J. S. Mill álláspontját, mert az elfogadja a magántulajdon korlátozását az egyenlőség és igazságosság nevében. Arany ezen a téren a klasszikus liberalizmus hagyományait követve úgy véli, ha az állam feladja a „laissez faire" elvét, akkor könnyen a kommunizmus általános rabságába eshet. Magántulajdon és egyéni szabadság nála továbbra is elválaszthatatlan egységként jelennek meg. Miközben azonban fontosnak tartja a polgárosodás feltételeinek szabadelvű biztosítását, lényeges számára a politika magyarságának megőrzése és a nemzet védelme is. A kiegyezés rendszerét élete végéig védelmező Aranynál a liberalizmus korlátozása a nemzetiségi problematikában gyökerezik. Úgy gondolja, hogy a nemzeti függetlenségre való törekvés „üres terve" helyett a dualizmus konstrukciója tényleges lehetőséget kínál az emelkedésre. A fejlődés viszont csakis úgy biztosítható, ha sem az Ausztriával szembeni magyar nemzeti érdekek, sem pedig a Magyarország ellenében való nemzetiségi követelések nem érvényesíttetnek. A polgári társadalom fennmaradása Arany szerint megköveteli, hogy a liberális alapvonások mellett a folyamatosságot biztosító konzervatív elemek is jelen legyenek. Ennek a gondolatnak a jegyében tartja kívánatosnak a magyar hegemónia történelmi jogon való kontinuitásának biztosítását. A záróelőadást követően Németh G. Béla kért szót, aki méltatta a konferencia gondolatát és az előadások színvonalát. Arra hívta fel a résztvevők és a hallgatóság