Századok – 1999

Beszámoló - Konferencia a 19. századi magyar liberalizmusról (Kőrösi Zoltán) III/617

620 BESZÁMOLÓ hiszen az egyik állandó ténykedésre ösztönzi a másikat, betöltött szerepüket pedig a mindenkori körülmények függvényében értékeli. Ε modellt saját korára vonatkoztatva a haladás szükségességét hangoztatja, amit azonban nem a „forradalom útjára csapongó", „ide-oda kapkodó Kossuth" vezérletével, hanem — mint gondolta — az átalakulás szerves egymásra épültségét, a békés, törvényes és rendszeres változtatást célul kitűzők által kell megvalósítani. A modernizáció sikerességét Széchenyi nézeteinek helyes megértésétől tette függővé. Bevallottan neki kívánta törni az utat programjának nyilvánosság elé tárásával. A Liberális eszmék újragondolói című szekcióban Varga Pál egyetemi docens (KLTE) nyitóelőadása Szabadság és hagyomány viszonya Madách gondolkodásában címmel hangzott el. Varga szerint mindazok szemléletében, akik átélték a reformkor, 1848-49 és az önkényuralom megpróbáltatásait, irányváltások érezhetőek. Igaz ez Madáchra nézve is, akinek gondolatváltozásait az előadó Eötvös Józseféhez hasonlította. Ahogyan Eötvös „Uralkodó eszmék" című művének első kötetében a tradíciók és a hozzájuk fűződő közösségi érzelmek még semmiféle pozitív szerepet nem játszanak a liberálisan berendezett államban, a fiatal Madách sem tulajdonít különösebb fontosságot a történelmileg kialakult intézményeknek. Ekkori nézetei a doktrinérekéhez hasonlatosak. A Szalay-féle Pesti Hírlap nógrádi levelezőjeként a megyerendszer és a régi institúciók eltörlésének szükségességét hangoztatja. Vélekedése szerint társadalmi fejlődést csakis az alkotmányformák szabad versengése eredményezhet. Az „Uralkodó eszmék" második kötetében Eötvös már módosít nézetein. Azt hangsúlyozza, hogy a változások olyannyira felgyorsultak, a „rohanó elemek" oly mértékben túlsúlyba kerültek a „fönntartó elemekkel" szemben, hogy már magát a stabilitást veszélyeztetik. Pedig a haladás csak altkor szül jótékony hatást, ha a jelen és a múlt közötti egybefüggés nem szakad meg. Madáchra nagymértékben hatottak ezek a gondolatok. Varga szerint ekkor kerül nála egyensúlyba az elvszerű liberalizmus és az organikus elvű történelemszemlélet. Az „A civilizátor" című vígjátékában (1859) már a német historizmus eszméinek megfelelően azt sugallja, hogy kizárólag a helyi valóságból természetes úton kifejlődő intézmények lehetnek életképesek és hatékonyak, azokat mesterséges elméletekkel létrehozni nem lehet. Szó sincs ekkor már az alkotmányformák szabad versengésének biztosításáról vagy a megyerendszer eltörléséről. „Szabadelvűség és táblabíró politika" című félbemaradt cikksorozatában (1862) viszont azt is leszögezi: a nemzeti politika győzelme attól függ, hogy azt sikerül-e összeegyeztetni a kor általános szabadságeszméivel. A szekció másik előadója Veliky János egyetemi docens (KLTE) volt, aki Eötvös József - liberális szabadság és autonómia címmel tartotta meg előadását. Eötvös pozícióját meghatározva kifejtette, hogy a jeles politikai gondolkodó — aki egyaránt foglalkozott eszmékkel és gyakorlati politikával — az ellenzéki liberális politikai mozgalomhoz kötődött, bár azon belül sokszor meglehetősen sajátos álláspontot képviselt. Egyik 1843-ban Metternichhez írott német nyelvű leveléből kiderül, hogy saját helyét az ellenzékhez tartozó kormányzati reformpozícióban jelölte meg, s igen hosszú ideig tartotta is magát ehhez az illúzióhoz. Saját maga által is elismerten gyakran változtatott véleményt, számos politikai tévedése mel-