Századok – 1999
Beszámoló - Konferencia a 19. századi magyar liberalizmusról (Kőrösi Zoltán) III/617
BESZÁMOLÓ 621 lett mégis egyike azoknak a személyiségeknek, akik a leginkább meg tudták ragadni a modern eszmei-politikai konfliktusok lényegét. Veliky kiemelte, hogy Eötvös nagyon korszerűen közelít a modern szabadság fogalmához. Az ókori szabadságfelfogásban az egyéni szabadság szigorúan közösséghez kötött, míg a kereszténység hatására a középkor óta formálódó modern szabadságeszme individuális - fejtegeti „A szabadság ókori és újkori megközelítéséről" című cikksorozatában. Később ehhez hozzákapcsolt egy fontos, a pozitivista tanokkal egybecsengő tételt: az európai civilizáció értelme éppen az egyén szabadságában rejlik. Eötvös az egyenlőséggondolatot nem utasította el, de óvatosan közelített hozzá. A modernizáció egyik legkomolyabb kihívásának tartotta, hogy sikerül-e megteremtem a szabadság és egyenlőség közti kívánatos, de kényes egyensúlyt. Míg ui. az egyén szabadsága attól függ, mekkora hatalom koncentrálódik az állam kezében, addig az állam intézményei csak úgy képesek szakszerűen ellátni feladatukat, ha kellő erőt képesek magukban koncentrálni. Eötvös ugyanakkor megérezte, hogy a rousseau-i népszuverenitás pozitív szabadságfogalma diktatúrához vezethet. Hosszan elemezte az autonómia kérdését, mivel a helyi érdekek kifejeződését fontosabbaknak tartotta annál, mintsem hogy a kormányra lehessen bízni őket. Véleménye szerint az államban a nyelvi-kulturális különbözőségek nem jelenhetnek meg, ezeknek a specifikumoknak az autonómiában kell helyet kapniuk. Autonómia-meghatározásának lényege a következő: az autonómia határai ott húzódnak, ahol egyfelől az állam működési területe, másfelől az egyéni szabadság határai véget érnek. A konferencia második napján a Liberális egyensúlyelmélet ki- és átalakítói című szekció előadói szólaltak fel. Elsőként Németh G. Béla egyetemi tanár (ELTE) előadását hallgathatták az érdeklődők, Kállay Béni, a nagy Balkánismerő címmel. Az előadó Kállayt a magyar liberális nagygeneráció egyik utolsó képviselőjének nevezte, munkásságából pedig azt a bevezető tanulmányát elemezte, amelyet J. S. Mill: A szabadságról című esszéjének magyar fordítása elé írt. Németh G. Béla e munkát a magyar liberális irodalom kiemelkedő alkotásának tekintette, amely történetfejlődési értekezés, ugyanakkor vitairat és programadás is egyben. Ebben Kállay úgy látta, hogy az egyház és az állam egymással vívott küzdelme az egyén szabadsága mellett és a központi hatalom ellenében hatott. A társadalom az individuumok társadalma lett, ezért az a jó kormányforma, amely biztosítani tudja az egyén szabadságát. A liberalizmus alapértékeinek tekintetében egyetért Miilel, a gyakorlati megvalósítás terén azonban számos vonatkozásban vitatkozik vele. Millel ellentétben ő csökkentené a választójoggal való rendelkezés alsó korhatárát és megengedné a vagyontalanok, nincstelenek házasságát is. Véleménye szerint ez utóbbi megtiltása egyrészt az egyén szabadságjogait sérti, másrészt értelmetlen is, hiszen a család ösztönzőleg hat az egzisztenciateremtésre. Kállay Béni tagadta a közvetlen államérdek létjogosultságát. Szerinte az államrezon az egyén érdekeinek összességeként értelmezhető. Indokoltnak tartotta viszont az állam beavatkozását az iskoláztatás fenntartásában és fejlesztésében. Az előadás címéhez kötődve Németh G. Béla leszögezte: a Balkán nemzetiségi-, gazdasági- és politikai viszonyainak kitűnő ismerőjeként Kállay megértőnek és toleránsnak mutatkozott a nemzetiségi kérdés tekintetében, ellenezte az erőszakos asszimilációt. Felfogását
