Századok – 1999
Beszámoló - Konferencia a 19. századi magyar liberalizmusról (Kőrösi Zoltán) III/617
BESZÁMOLÓ 619 zetmegjelölést, amely Batthyányi mint mérsékelt ellenzéki politikust láttatja. Szerinte ezt sem főrendiházi felszólalásainak tartalma, sem pedig hangvétele nem támasztják alá. Márpedig ezek a beszédek szolgálnak programja legfőbb forrásanyagául, mivel Széchenyivel ellentétben nem volt teoretikus alkat, így viszonylag kevés elemezhető művet hagyott az utókorra. Erdődy szerint Batthyány nemzeti-liberális értékrendű, de demokratikus elveket is felvillantó nézetrendszerű politikus volt, akinek formálódó eszmerendszerére Bentham utilitarizmusa és Wesselényi tevékenysége gyakorolt döntő hatást, s akit az országgyűlési taktika megválasztásakor Deák példája inspirált. A liberális ellenzéki csoportosulás egyik vezéregyénisége kezdetben a főrendi ellenzék vezetésével képzelte el az átalakulást, ezért ingerülten utasította el a széles olvasóközönségnek szóló, rendszeresen megjelenő Pesti Hírlap elindításának tervét. Kossuthtal való megismerkedése után azonban a nemzeti reformprogram radikális továbbfejlesztésének élére állt, elfogadva az ún. szociális út politikáját. Törekvéseinek középpontjában az ellenzéki mozgalom egységének megteremtése és a Habsburg Birodalmon belüli teljes önkormányzattal rendelkező alkotmányos magyar királyság megteremtése állt. Elsőként követelte a Lajtán túli területek alkotmányos-liberális átalakítását, sürgette a tiszta perszonálunió megvalósítását. Szorgalmazta a miniszteri felelősség érvényesítését, az önálló magyar kormány felállítását, és magyar külképviselet létrehozását. A mindenkori kormányzattal szemben a törvényhozás elsőbbsége mellett érvelt, kiemelve az alsótábla primátusát, mivel a felsőtábla „a nemzet nagyobb részének szimpátiáját nem képviseli". Generációja történelmi feladatának a szentszövetségi rendszert felváltó liberális Európába egyenrangú partnerként beilleszkedő, kifelé és befelé egyaránt szabad Magyarország megteremtését tekintette. A szekcióhoz kapcsolódott Csorba László egyetemi docens (ELTE) előadása, amelyet Szontágh Gusztáv, a középutas liberalizmus publicistája címmel tartott meg. Ebben a jeles közíró „politikai Széchenyizmusát" elemezte a Kelet Népe-vita idején, 1841-ben írott „Propylaeumok a társasági philosophiához, tekintettel hazánk viszonyaira" című röpirata alapján. Megállapította, hogy a munka — bár mindeddig nem kapott kellő figyelmet — fontos dokumentuma a reformellenzék Pesti Hírlap köré tömörülő tábora és az elsősorban Széchenyi nevével fémjelezhető ún. középutas liberalizmus hívei között húzódó politikai törésvonalnak. A Szontágh által felvázolt reformprogram elmarad a liberális reformellenzék derékhadának elképzeléseitől. Túllép ugyan a születési kiváltságok korlátain, tágítaná a megyék tömegbázisát és valódi önkormányzatokká alakítaná őket, ám a műveltségi cenzus bevezetésével továbbra is az elit kezében koncentrálná a hatalmat. Egyenlőség alatt törvény előtti egyenlőséget ért, nem a politikai jogok egyenlőségét, ez utóbbiak gyakorlása ugyanis meglehetős szellemi önállóságot kívánna meg. A politikai nemzet fogalmának történelmi alapozást ad: „A nemzetiség alapítója azon nép, mely hont szerez, s álladalmat alkot." Szontágh nézete szerint a történeti események hátterében sajátos dualizmus érvényesül. Egyaránt jelen vannak az adott állapotok fenntartását, a stabilitást szem előtt tartó realista erők és a mindenáron változtatásra törő, új eszméket képviselő idealista irányzatok. Történelmileg funkcionálisnak tartja mindkettőt,
