Századok – 1999
Beszámoló - Konferencia a 19. századi magyar liberalizmusról (Kőrösi Zoltán) III/617
BESZÁMOLÓ KONFERENCIA A 19. SZÁZADI MAGYAR LIBERALIZMUSRÓL 1998. április 22-23-án a Hajdúsági Hallgatói Önkormányzatok Kulturális Egyesülete konferenciát szervezett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1848 eszméinek megteremtői és továbbvivői - magyar liberális gondolkodók címmel. A kétnapos előadássorozat a XIX. századi magyar liberalizmus jellegét, fejlődési ívét és hangsúlyváltozásait kívánta bemutatni néhány kiemelkedő politikai gondolkodó életpályájának és nézetrendszerének felvázolásával. A megnyitót követően a Liberális elvek megalapozói című szekció munkája vette kezdetét. Elsőként Velkey Ferenc tanársegéd (KLTE) előadása hangzott el Széchenyi István liberalizmusa és szabadságfogalma címmel. Az előadó kiemelte, hogy a szerteágazó Széchenyi-irodalom egészen a legutóbbi időkig nem helyezett kellő súlyt a fogalomértelmezésre, így érthető Széchenyinek a legkülönbözőbb politikai irányzatokkal való társítása. Szabadságfogalmának kibontása azonban egyértelműen kijelöli helyét az eszmei orientációk között, s rávilágít politikai értékrendjének mélyrétegeire. A „besorolhatatlan reformer" politikai eszméit az új, a rendies szabadságfogalommal szemben álló, a szabadság kiterjesztésére irányuló liberális értelmezésű szabadsággondolat rendezi el, melyet rendkívüli összetettség jellemez. Egyaránt helyet kap benne a közszabadság megteremtésének kívánalma és a belső, lelki értelemben vett szabadság megvalósításának igénye. Tény, hogy Széchenyi számára nem a szabadság jogi garanciái az elsődlegesek, sokkal inkább az erkölcsiek. Felfogása szerint ugyanis a valódi szabadság a lelki függetlenséggel azonos, melynek tartalmi ismérvei között azonos jelentőséggel bír a megfelelő vagyonnal, élettudománnyal, lelkiismerettel és a tág értelemben vett egészséggel (fizikai, lelki és szellemi egészség, kulturáltság, civilizáltság) való rendelkezés. A lelki függetlenek táborába való tartozás ezért a rendies kategóriák fölött áll, s bár egyelőre csupán kevesek részeltethetnek belőle, végső célként ott lebeg az egész nép felkészítésének gondolata, hiszen a kevesek szabadsága nem szolgálhat garanciájául a szabadságnak. Ahhoz az érdekegyesítés eszköze révén a nép egészét a nemzet sorába kell emelni. A liberalizmust demokratizmussal ötvöző Kossuth című előadásában Szabad György egyetemi tanár (ELTE) elöljáróban arra hívta fel hallgatósága figyelmét, hogy a korban nem egyszerűen elméleti kérdések vitái zajlottak. A földrajzi környezet és a történelmi helyzet által diktált kihívások közepette Magyarországnak sietősen kiutat kellett találnia az általános válságból, ha el akarta kerülni a teljes összeomlást. Az alapelvek azonossága mellett ezért komoly koncepcionális különbségek húzódtak meg a liberális indíttatású programok között, sőt helyesen talán
