Századok – 1999
Közlemények - Mányai Csaba–Szelke László: Fejezetek a Gresham-palota történetéből III/593
594 MÁNYAI CSABA-SZELKE LÁSZLÓ II. József halálával végleg megváltoztak az erőviszonyok. Az országgyűlés 1790. április 12-i ülésén határozat született az új városrész felépítéséről, melyet az új uralkodó tiszteletére és megnyerésére Lipótvárosnak neveztek el6 . Ez lett Pest első előzetesen átgondolt és tervszerűen kialakított negyede7 . Az 1790-es évek második felében viszont a városi tanács már csak néhány sürgető esetben — mint pl. az utcák tisztítása és kövezése — intézkedett, míg a nagyszabású tervek folytatására nem volt sem elegendő pénz, sem energia8 . A Lipótváros fejlődésének következő állomása az 1808. július 29-én elfogadott Szépítési Terv volt. Egy új városrendezési terv szükségességét József nádor vetette fel ismét 1801-ben, míg végül 1805 tavaszára megbízást adhatott a konkrét tervek kidolgozására Hild János építőmesternek. Ezek alapján készíttette el a nádor az 1808-ban elfogadott Szépítési Tervet9 , amelynek felügyeletére és végrehajtására az alkalmatlannak ítélt városi tanács helyett egy külön testületet hoztak létre még ez év őszén, nevezetesen a Szépítési Bizottmányt. A Bizottmány első ülését november 21-én tartotta és működésének finanszírozására létrehozták a Szépítési Alapot. Az Alap gondatlan és pazarló kezelése miatt azonban a Tervnek csupán egyes részei valósulhattak meg1 0 . A fejlesztésnek egyik további mellékhatása pedig az lett, hogy a Lipótváros — de ugyanez igaz a Belvárosra is — nagy jövedelmet hozó házai egy viszonylag szűk, rendkívül vagyonos embercsoport kezében összpontosultak1 1 . A városrész teljes kiépülése végül az évszázad végére valósult meg. A Lipótváros 19. századi fejlődésében jelentős és jól megfigyelhető szerepet játszottak a módos kereskedők által vezetett pesti görögök. Ez a 18-19. század során egyre növekvő számú etnikum, valójában nem is tekinthető a szó szoros értelmében görögnek. Schwartner Márton és Fényes Elek, a múlt század legkiválóbb hazai statisztikusai, cincároknak, azaz balkáni vagy macedóniai románoknak nevezik őket, akik átvették a görögök nyelvét, vallását és egyéb szokásait12 . A 17. századtól az ő kezükben összpontosult a török fennhatóság alatt álló Balkánt a román fejedelemségekkel és Magyarországgal összekötő közvetítő kereskede-6 I.m. 1. 7 A következő években véghezvitték Schilson terveinek megfelelően a terület felparcellázását és a telkek árverések általi értékesítését. A vevők vásárlás során kötelezték magukat, hogy az azon telekre meghatározott méretű épületet emelnek egy meghatározott időn belül, de egyúttal több éves adómentességet, valamint a vételár két harmadára rúgó alacsony (5%) kamatú részletfizetési kedvezményt is kaptak. Továbbá az új tulajdonosok automatikusan polgárjogot is nyertek. Schilson terve volt az első Magyarországon, amely figyelembe vette a modern városrendezési szempontokat. Érdekességképpen említjük meg, hogy az első lakóház, amely ezen a területen felépült, Kemnitzer János tímármester emeletes háza volt. I.m. 1., 37. 8 Budapest története III. Szerk.: Kosáry Domokos. Bp., 1975. 257. 9 Az új terv a Lipótváros gyorsabb ütemű beépítését és terjeszkedését jelentette (a telkek száma 1816-ra megháromszorozódott) és a Schilson-terv által érintetlenül hagyott kincstári épületek lebontását irányozta elő. Az 1808-tól újra induló árverések során Schilson feltételeit és kedvezményeit gyakorlatilag megőrizték, azokat csak némileg bővítették (pl. a tűzesetek elkerülése végett tilos volt szalmával és náddal fedni a házakat). Az új szabályzat egy modernnek tekinthető engedélyeztetési eljárással is kiegészült. Lakhatási engedélyt csak a helyszíni szemle és egy a tervszerűséget igazoló „művészi vizsgálat" után hagyott jóvá a bizottság, valamint a tervtől való eltérés bírságot vont maga után. Bácskai i.m. 187., Pásztor i.m. 114^115., Kosáry i.m. 258. 10 Kosáry i.m. 262. 11 Vörös Károly: Egy világváros születése. Bp., 1973. 51-52. 12 Pásztor i.m. 59.
