Századok – 1999
Közlemények - Mányai Csaba–Szelke László: Fejezetek a Gresham-palota történetéből III/593
FEJEZETEK A GRESHAM-PALOTA TÖRTÉNETÉBŐL 595 lem1 3 . Érdekeik képviseletére és védelmére kereskedelmi társaságokat hoztak létre, és ezek segítségével, valamint szorgalmuknak, kiváló diplomáciai és üzleti érzéküknek köszönhetően komoly vetélytársaivá válhattak a hazai kereskedőknek, amit az utóbbiak által a hatóságokhoz e tárgyban benyújtott számtalan panasz is bizonyít. A 18. század második felében megkezdődött és egyre gyorsuló ütemben folytatódott ezen görögök letelepedése és kolóniává szeRveződése Pest városában. A városi hatóságok kezdetben még csak szemet hunytak e felett, de idővel egyre inkább támogatóivá váltak a folyamatnak. Tették mindezt a magyar kereskedők szinte folyamatos ellenkezése mellett, mivel a város számára biztos és jelentős bevételi forrást jelentett a görögök adója. A 19. század elején kezdődött meg nagyobb mértékű letelepedésük. Egyre többen nyertek polgárjogot, és gazdasági erejüknek, valamint számarányuknak megfelelő helyet kértek és kaptak a város politikai életében1 4 . Ezt a belvárosban lassanként kialakuló görög kolóniát sokan „görög udvarként" emlegették. Sok sikeres életútnak a kiindulópontját jelentette ez az „udvar", de az egyik legérdekesebb és témánk szempontjából a legjelentősebb karriert a Nákó család futotta be Pest életében. A Nákók egy hosszú és regénybe illő út végén érkeztek Pestre szülővárosukból, a macedóniai Dogerionból Mária Terézia uralkodásának utolsó éveiben. Ez a generációk óta kereskedelemmel foglalkozó família már ekkor nagy vagyonnal rendelkezhetett, mivel az érkezésüket követő néhány esztendőben két jelentősebb uradalmat is megvásároltak1 5 . A birtokszerzéssel együtt magyar nemesi címet is szerző Nákó Kristóf fia, Sándor 1816-ban már grófi rangot kap, sőt néhány évvel később feleségül veszi az évszázados főnemesi hagyományokkal rendelkező Festetics grófnőt, Teréziát. A harmadik generációs Kálmán pedig már a király belső titkos tanácsosa és a magyar főrendiház örökös tagja1 6 . Később Kristóf dédunokája egészen a fiumei kormányzói posztig 13 A görögök kereskedelmére vonatkozólag kiváló adalékokat és adatokat (összefoglaló táblázatokat találhatunk a 385-390. oldalakon) nyújt Eckhardt Ferenc: Kereskedelmünk közvetítői a XVIII. században című cikke, Századok 1918/7-8. 356-391. További adatokkal szolgál e témakörben Petri Edit: A görögök közvetítő kereskedelme a 17-19. századi Magyarországon című cikke. Századok. 1996/1 69-104. 14 Pásztor i.m. 59-63. 15 1781-ben vásárolták meg 624,293 forintért a két Torontál-megyei uradalmat, Nagyszentmiklóst és Marzenfeldet. A nagyszentmiklósi birtokon bukkantak rá 1799-ben hazánk történetének egyik legszámottevőbb aranyleletére, mely 23 nagyobb tárgyat, köztük korsókat, kelyheket és poharakat is tartalmaz, és amelyet az archeológiai hagyomány ,,Attila kincse"-ként tart számon, és melyet Nákó Kristóf a bécsi udvarnak adományozott. Pásztor i.m. 64. A Nákók eme birtoka azonban nem csak erről nevezetes, ugyanis itt alakították ki Magyarország egyik első modern mintagazdaságát Tessedik Sámuel vezetésével. Vörös Károly: A modern értelmiség kezdetei Magyarországon. Valóság 1975/10. 9. 16 Felesége, Gyertyánffy Berta érdekes és sokoldalú személyiség volt. A bécsi Nákó-palotát (Dorotheergasse 14.) a korabeli főúri kulturális élet egyik központjává varázsolta. Nemcsak szervezői tevékenysége, szalon-teremtő egyénisége révén emelkedett ki, hanem maga is aktív művelője volt mind a festészetnek, mind a zeneművészetnek. Kora egyik legkiválóbb magyarnótázó zongorajátékosa volt, akinek egy állandóra szerződtetett cigányzenekar állt a rendelkezésére. Hírére jellemző, hogy Liszt Ferenc is többször említi leveleiben. Jónéhány máig ismert festő is méltónak találta vagy találtatott arcképének megörökítésére (pl. Lötz Károly, Than Mór). Kiterjedt levelezést folytatott a kor számos — külföldi és hazai — jelentős személyiségével: Wagner, Meyerbeer, Liszt, Széchenyi, Deák, Jókai és mások. Szinte bizonyos, hogy Brahms Nákó Bertától örökölte Egressy Béni Szózatdallamának díszkiadását, mely feltételezhetően IV. szimfóniájának egyik forrásául szolgálhatott. De-
