Századok – 1999
Közlemények - Pesti Sándor: A törvényelőkészítés folyamatának fejlődése a dualizmuskori Magyarországon III/579
592 PESTI SÁNDOR Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a jogszabályalkotás folyamata a magyar parlamentben a dualizmus folyamán jelentős változásokon ment át. Parlamenti működésünk ezen a téren is igyekezett követni az európai trendeket, a modernizálódó, szakszerűbbé váló képviselőházi munkában egyre nagyobb súlyt fektettek a törvényjavaslatok szakbizottsági előkészítésére, miközben a plénum szerepe folyamatosan csökkent, illetve átalakult, új funkciókkal gazdagodott (pl. politikai vita, politikusok szocializációja, rekrutációja). A hagyományos osztályelőkészítési rendszer fokozatosan idejétmúlttá vált, és a század végére teljesen elhalt, míg az angol típusú „egész ház bizottsága" nem tudott jogrendünkben meghonosodni. A változások lényegét és azok előnyeit máig ható érvényességgel fogalmazta meg Barabási Kun József már említett munkájában: „Kétségtelen, hogy egy kisebb számú bizottság sokkal alkalmasabb valamely terjedelmesebb javaslat beható megbírálására, főleg ha ez különös szaktudást feltételez, avagy csak a kormány bizalmas természetű közlései alapján lehetséges, eltekintve attól, hogy ez a tárgyalási mód sokkal fesztelenebb, nem színpadias és az egymás megértését gyorsabban lehetővé teszi. Épen ezért mind általánosabbá válik az a jelenség, hogy a tulajdonképeni érdemleges tanácskozás jórészt a bizottságokban történik, az összülésben pedig a bizottsági jelentések alapján lényegileg csak en bloc tárgyalás és szavazás megy végbe. A parlamentek plenáris ülései mindinkább csak a végső döntést tartják fenn maguknak, a végszót mondják ki, az előkészítő tárgyalást a bizottságokra ruházzák."54 Ez azonban nem jelenti azt, hogy a törvényalkotás folyamatában a plénum szerepe pusztán formalitássá vált, jelentősége — megváltozott tartalommal ugyan — továbbra is megmaradt. Tanulságos ezzel kapcsolatban ismét Barabásit idézni: „... egy soktagú parlament nem alkalmas ugyan összhangzatos részletmunkára, de igenis alkalmas az ilyen munkának az összes számbajövő érdekek szempontjából való felülvizsgálására, tehát a szükségesnek mutatkozó módosítások megtételére is."5 5 A múlt században elindult folyamatok — Európában és hazánkban egyaránt — századunkban teljesedtek ki. Napjainkra a szakbizottságok törvényelőkészítő szerepe — az egyes országokban eltérő mértékben ugyan, de — mindenütt meghatározóvá vált, új fejleményként pedig megjelent a bizottságok ügydöntő jellege. (Magyarországon ez 1990 után három területen is megfigyelhető: az önálló képviselői indítványok és a módosító indítványok szűrése, valamint egyes törvények kivételes eljárásban történő tárgyalása.5 6 ) Ezek a jelenségek azt mutatják, hogy a szakbizottságok múlt században kialakuló rendszere hosszútávon is életképesnek bizonyult, és az új viszonyokhoz alkalmazkodó változtatásoknak, egyre bővülő funkcióinak köszönhetően napjainkban is a parlamenti élet nélkülözhetetlenül fontos eleme. 54 Barabási Kun József: i.m. 154. 55 Uo. 159. 56 Pesti Sándor: A bizottság-plénum viszony a törvényalkotás során (1920-1994). in: Parlamenti dolgozatok VI. Budapest 1997. - Szerk.: Soltész István.
