Századok – 1999
Tanulmányok - Kristó Gyula: I. Károly király főúri elitje (1301–1309) I/41
I. KÁROLY KIRÁLY FŐÚRI ELITJE (1301-1309) 53 nyolcról (Ákos István, Borsa Beke, Borsa Kopasz, Csák János, Csák Máté, Rátót Domokos, Rátót Kakas, Rátót László) teljesen bizonyos, hogy Károly királyhoz való csatlakozás előtt (vagy közben) másfelé tájékozódott. Figyelembe véve azt: nem mindenkiről áll rendelkezésre adat azt megelőzően, hogy Károly uralmi elitjének tagjaként feltűnt volna, illetve néhány esetben konkrét adat nélkül is gyanítható, miszerint Károlyt megelőzően László királynak szolgáltak, a 21 fő mintegy fele számít „diszszidensnek", azaz Károlyhoz átállt, pártot váltott személynek. Megfigyelhető, hogy amint világossá vált Károly király felülkerekedése a trónkövetelők közti vetélkedésben, vagyis időnek múltával egyre többen kértek (és kaptak) bebocsátást az elitbe. Az is szerfelett tanulságos, hogy a 21 fő mintegy fele (10 személy: Ákos István, Ákos Miklós, Borsa János, Csanád Tivadar, Igmánd Lőrinc, Kán Lőkös, Monoszló Péter, Péc Apor, Rátót Dezső, Rátót László) nem tudta tisztségekre, méltóságokra váltani az elitbe való bekerülését. Egy részüket magas koruk vagy haláluk fosztott meg ettől, más részük funkciókban kifejeződő szolgálataira Károly király nem tartott igényt. Feltűnő, hogy a 14. század eleji elit jó néhány tagja, illetve azok közvetlen leszármazottá utóbb szembefordult az uralkodóval (Aba Amadé fiai, Ákos Miklós, Borsa Beke, Borsa Kopasz, Csák János, Csanád Tivadar és fia, Igmánd Lőrinc, Monoszló Péter fia). Összességében az állapítható meg, hogy bár Károly éppen a legkritikusabb években csupa nagy múltú, kipróbált arisztokrata család képviselőivel vette körül magát, főleg 1307 után döntő mértékben nem rájuk bízta nehezen megszerzett országa kormányzását, sőt fiaiknak a hatalom legmagasabb polcaira való emelésétől is szemmel láthatóan tartózkodott. 5. Az elitben 1307-ig megfigyelhető, a nemzetséghez való tartozást illető egyhangúság 1308-ban tört meg. Ugyan 1308-ban is bukkannak fel az elitben újonnan szereplő, genusba szerveződően élő személyek, de ekkor jelennek meg legkorábban olyanok, akik nem sorolhatók egyetlen úri nemzetségbe sem. A genustagok közül már szó volt Rátót Miklósról, aki az egyik 1308. évi listában az igen előkelő 4. helyen állt. Mögötte foglalt helyet — egyelőre a nemzetségbe sorolt előkelőket véve számba — Kaplony Jakó, Balog Miklós és Zsadány Dénes. Az ő genusuk súlya, tekintélye nem mérhető első vonalbeli (egy Csák, egy Aba, egy Rátót vagy akár egy Ákos vagy Borsa) nemzetségéhez. Velük — bár ilyenek már az 1308 előtti listákban is fel-felbukkantak — a középnemesség jeles tagjai nyertek képviseletet az uralkodó hívei sorában. Hármójuk közül a legjelentősebb múlttal Kaplony Jakó érkezett Károly hatalmi elitjébe, aki az 1270-es években a zempléni ispánságig és a pohárnokmesterségig vitte.83 Balog Miklós és Zsadány Dénes közvetlen felmenői sorában nem találunk tisztségviselőket, s ők maguk sem töltöttek be funkciókat. Zsadány Dénesről tudjuk, hogy a Károly Róbert első számú támaszának számító Csák Ugrin familiárisa volt.84 Sem Kaplony Jakó, sem Zsadány Dénes közvetlen leszármazottai nem találtak utat a politikai hatalomba. Nem úgy Balog Miklós fiai. Közülük „Péter nógrádi ispán, szandai várnagy, fivére, Miklós, hasznosi várnagy lett. Testvérük, Dénes 1323-24-ben miháldi és zsidóvári várnagy, ezután asztalnokmester, majd 1330-41 között szörényi bán... A Szécsi család általa került bárói sorba".8 5 83 Sebők Ferenc: Kaplony nem. In: KMTL. 324-325. 84 Karácsonyi János: a 26. jegyzetben i. m. 1072. 85 Csukomts Enikő·. Szécsi. In: KMTL. 621.
