Századok – 1999
Tanulmányok - Kristó Gyula: I. Károly király főúri elitje (1301–1309) I/41
54 KRISTÓ GYULA 1308-ban jelennek meg először Károly király hatalmi elitjében a tehetős középnemesség azon képviselői (Debreceni Dózsa, Pányoki Jakab. Pozsegai Gilét), akik magukat nem származtatták úri nemzetségből. Közülük Dózsa apjáról, Andrásról nevén kívül semmit nem tudunk.8 6 Dózsa nagybátyja, Rafain több alkalommal is viselt báni címet,8 7 de hogy ez valóságos báni tiszt betöltését jelentette volna, arra nincs adatunk. 1313-ban Dózsával együtt a bárók sorában szerepel mint alkalmi bírótárs.8 8 1307-ben Dózsa — aki Ottó király híveinek, Borsa Kopasznak, Bekének és Lászlónak rokona volt — Ottótól hűségéért birtokadományt nyert el.8 9 A szakirodalom ennek az adatnak a jelentőségét elvitatja, s azt hangoztatja: Dózsa már kezdettől (illetve korán) Károly király híve volt.90 Magam úgy gondolom, ez éppen olyan „flört" lehetett Ottóval, mint amilyent éppen ezen oklevél alapján Borsa Kopasz (és testvérei) esetében fentebb feltételeztem: azaz meginoghattak Károly iránti hűségükben, de igen hamar visszatértek arra. Dózsa igazán szédületes karriert futott be. Afféle igazi homo novusként — nemzetségi múltban gyökerező számottevő családi előélet és háttér nélkül — szabolcsi és bihari ispán, majd erdélyi vajda (egyúttal szolnoki ispán), végül pedig 1322-ben nádor (ezzel együtt szabolcsi és szatmári ispán) lett, de még nem töltött el egy évet sem a nádorságban, amikor meghalt.9 1 Fiai már nem jutottak olyan magasra a hierarchiában, mint apjuk, meg kellett elégedniük a szabolcsi ispánsággal és az adoijáni várnagysággal.9 2 Pányoki Jakab, miután 1308-ban Károly hatalmi elitjében szerepelt, megingott a király iránti hűségben, hiszen az uralkodó elvette tőle egy Ung megyei birtokát, mivel ellene fordult, majd Borsa Kopasz kérésére 1313-ban visszaadta azt neki.9 3 Ez a pillanatnyi „megtántorodás" bizonyosan az Amadé-fiak 1312. évi, király elleni fellépésére értendő.9 4 Hogy valóban nem hosszű időt töltött oppozícióban az uralkodóval, az mutatja, hogy már 1313 májusában ungi ispánként fordul elő, és 1316 végéig viselte e funkciót.9 5 Kétséges, hogy 1316-1316 közti ungi ispánsága a valójában csak 1317-ben ungi ispánnak tekinthető Amadé fia László9 6 alatti alispánság volt-e.9 7 Mivel Pányoki Jakab ungi ispánságtól való megválása halálával függhet össze, az adatokból inkább arra lehet gondolni: Jakabot Amadé fia László követte az ungi ispánságban, majd az ő hűtlenné válása után Gergely szerepel 1317 decemberében ungi ispánként.9 8 Amikor az Amadé-fiak 1317 végén újra szembefordultak a királlyal, Pányoki Jakab fiai immár nem inogtak meg, hiszen a pártütők Zemplén megyei birtokait hű szolgálataikért éppen ők kapták meg.9 9 86 Módy György. A falutól a mezővárosig. In: Debrecen története. I. Szerk. Szendrey István. Debrecen, 1984. 107. 87 Anjou-okit. I. 231., III. 145., 213. szám. 88 Uo. III. 577. szám. 89 Uo. II. 131. szám. 90 Módy György: a 86. jegyzetben i. m. 112.; Csukovits Enikő: Dózsa. In: KMTL. 172. 91 Engel Pál: a 20. jegyzetben i. m. 183., 112., 11., 2. 92 Uo. 183-184., 265. 93 Anjou-okit. III. 547. szám. 94 Zsoldos Attila: Kassa túszai (Pillanatfelvétel 1311-ből Aba Amadé famíliájáról). Történelmi Szemle 39 (1997) 356. 95 Anjou-okit. III. 518., IV 372. szám. 96 Uo. IV 696. szám. 97 Vö. Engel Pál: a 20. jegyzetben i. m. 219. 98 Anjou-okit. IV 663. szám. 99 Uo. V 73. szám.
