Századok – 1999
Közlemények - Miru György: A reformpolitika esélyei a kiegyezést követő években III/543
A REFORMPOLITIKA ESÉLYEI A KIEGYEZÉS UTÁN 551 is hasonlóan gondolkoztak, ezért egy erős és szakszerű államtól várták a polgárosodás érdekeinek előmozdítását, a társadalom fejlődésének segítését.3 6 Azzal, hogy a fiatal értelmiségiek aktív államot kívántak, jelezték, hogy nagy szerepet szánnak az adminisztrációnak, amelyben felkészültségük és szakismereteik révén saját maguknak igényeltek meghatározó pozíciókat. Bíztak benne, hogy a birtokos elit felismeri, hogy velük modernizálhatja a gazdasági, közigazgatási, közművelődési adminisztrációt, s sürgették egy polgári középosztály kialakítását is.37 Valójában egy formálódó társadalmi réteg, a magyar polgárság térnyerésének, társadalmi presztízsképző szerepének előkészítésére vállalkoztak. A kritikai értelmiség a polgári reformok érdekében egyrészt megpróbált fölülemelkedni a rögzült politikai mechanizmusokon, mondván, hogy a reformok kérdése függetleníthető attól, majd egyre inkább belátta, hogy a politikai intézményeket kell alkalmassá tegye a reformpolitikára. Mindenekelőtt a közjogi pártstruktúrát szerették volna átalakítani, s egyetértettek abban, hogy a kiegyezés nem képezheti a továbbiakban a pártpolitizálás mozgatórugóját.38 Legtöbben az elvek, tehát liberalizmus és konzervativizmus szerint tagolódó pártrendszerben keresték a megoldást, mivel a reformok elsikkasztásáért a pártokban jelenlévő konzervatív elemeket tették felelőssé. Hogy e liberális páll milyen parlamenti tranzakcióval hozható létre, arról már eltért a véleményük, ráadásul ennek megvitatását a politikai taktikázás is befolyásolta. Az 1872-es választások idejére előrehaladt a Deák-párt. bomlása. A Deák-Csengeiy vezette liberálisok mellett megerősödött a konzervatívok csoportosulása, akik a választásokon deák-párti színekben induló, de már a felirati vitában éles kormánykritikát megfogalmazó Sennyei Pál báró személyében ambiciózus vezetőt nyertek. Lónyay Menyhért miniszterelnök megpróbálta személyes híveivel és lekötelezettjeivel felduzzasztani a frakciót, de az így elért többség inkább a párt heterogenitását, mintsem erejét növelte.3 9 Megjelentek azok a magukat függetlennek valló képviselők is, akik csak a közjogi kérdésekben értettek egyet a többséggel, míg az azzal össze nem függőket nem tekintették pártállás alá tartozóknak.4 0 Az 1872-es választási csaták vége felé, amikor már látszott, hogy nem következik be az ellenzéki áttörés, sőt az 1869-es eredményekhez képest veszteséget is szenvednek, Csernátony Lajos Tisza szócsövének, az Ellenőrnek hírhedt szerkesztője koalíciót kezdeményezett a Deák-párt „tisztességes és független" elemeivel. Mivel miniszterelnökként többfelé is Sennyeit kezdték emlegetni, a Reform, — amely ugyan függetlennek vallotta magát, de tulajdonjogát előbb csendestársként, majd 1872 végére ki-36 „Legújabb időben az állam eszméje nálunk is erősebben látszik kiemelkedni, mint eddig bármikor. Nem egy kívülálló, többnyire terjeszkedő irányú s nem ritkán ellenséges főhatalom képviseli többé az államot szemközt a nemzettel, hanem maga a nemzet alkotja azt, akár jól, akár rosszul." - írta Arany László A magyar politikai költészetről (1873) című tanulmányában. In: Arany László válogatott művei (Bp. 1960) 289. 37 Vö. Németh G. Béla: Létharc és nemzetiség In: Németh G. Béla (Bp. 1987) 452-473. 38 Reform 1872. 325. sz., Haladás 1872. 17. sz., Szabad Sajtó 1872. 1. sz. 39 Dr. Oláh Gyula: Az 1875-ik évi fúzió története (Bp. 1908) című könyvében az események részeseként úgy véli, hogy az 1872-es erőszakosabb volt, mint az 1896-os Bánffy-féle választás (34. ο.). A Szabad Sajtó (1872. 128. sz.) is úgy tudja, hogy Lónyaynak erős pártja van, de azt is hozzá teszi, hogy a Deák-párt egy jelentékeny része nem áll mögötte. 40 Például Steiger Gyula józsefvárosi képviselőjelölt programja. Közli a Reform 1872. 123. száma.
