Századok – 1999
Közlemények - Miru György: A reformpolitika esélyei a kiegyezést követő években III/543
548 MIRU GYÖRGY telmiségiekkel együttműködő liberális arisztokraták voltak, gróf Károlyi Ede, báró Podmaniczky Frigyes, akik a Balközépből kiléptek. A lap 1872. március 19-től Haladás néven jelent meg, s pártszervezési feladatokat vállalt magára (Haladáspárt, Reformpárt). Ám hamar kiderült, hogy az újabbkeletű liberális reformelveknek nincs számottevő szociális háttere, így e lap is elszigetelődött, s előbb nevét ismét Delejtűre változtatta, majd hamarosan megszűnt (július 21.). Ezután a reformpárti érdekeket a Szabad Egyházból 1872. július 3-án átalakult Szabad Sajtó képviselte, amely egyik szerkesztője, gróf Csáky Gyula révén került szoros kapcsolatba a Reformpárttal. A lap az elintézetlen belreformok szabadelvű megoldásán munkálkodott, noha hangja Ά Haladáséhoz képest kissé konzervatívabb volt. A Korunk 1872. március 17-én jelent meg, s szintén bekapcsolódott a politikai tervezgetésekbe.20 Az értelmiségi csoportok a modern államtól az elmaradottság felszámolását, a fejlődés előmozdítását várták, ehelyett éleződő politikai csatákat tapasztaltak, ami rossz politikai közérzetet, sőt válsághangulatot idézett elő bennük. Hiába hirdette a deák-párti propaganda az 1872-es választások előtt, hogy a kormányok „az országot gyors anyagi és szellemi felvirágzás karjaiba" vezették, ők kevesellték a megtett lépéseket, s a Haladás egyenesen elhibázottnak minősítette a kormánypárt politikáját.21 Többen arra is figyelmeztettek, hogy a Deák-párt heterogenitása miatt, s főként azért, mert a kiegyezés védelmében a konzervatívokat is soraiba fogadta, lehetetlenné váltak a reformok.22 A Delejtü azt is észrevette, hogy „a jobboldal többsége alant áll Deák szabadelvűségének színvonalán", s nem Deák intencióit követi a reformügyekben (1872. 71. sz.). Ε reformokat számonkérő sajtó az ellenzéki pártokat, elsősorban a Balközépet még hevesebben bírálta. Politikáját határozatlannak tartotta, elvek nélkülinek, belpolitikai téren pedig programtalannak. A kormányképtelenség okát pedig abban látta, hogy az ellenzék kormányra jutását eleve teljesíthetetlen feltételekhez kötötte.23 A liberális arisztokrata Károlyi Ede gróf kétségeinek adott hangot arra vonatkozóan, hogy miként járna el a Balközép, ha többségre jutna. Szerinte vagy politikai programját kellene megváltoztatnia, vagy kormányt kellene alakítania azzal, hogy rákényszeríti az uralkodót az érvényben lévő törvények felbontására.2 4 A szintén 67-es alapra helyezkedő, volt független ellenzéki képviselő, Schvarcz Gyula államjogász alkotmányos válságtól félt. Úgy vélte, hogy a kiegyezést nem lehet egyoldalúan felbontani, s ha még létre is jönne egy többség a tiszta perszonálunió életbe léptetésére, a király feloszlathatná az országgyűlést, mert a parlamentarizmus nem élvez vele szemben védelmet.25 A sajtó a Balközépet is felelőssé tette a reformok elmaradásáért, mondván, tudatosan a közjogi kérdéseket helyezi előtérbe. Schvarcz Gyula azt is megkockáztatta, hogy e pártnak nincs is belpolitikai piOgramja (.Haladás 1872. 55. sz.). 20 Sajtótörténet 77-80., 138-140. 21 Toldy István (Bp. 1891 új kiadás) 237. Haladás 1872. 12., 13., 14., 51. sz. 22 Századunk 1869. január 6. (vö. Sajtótörténet 137.) Reform 1872. 116. sz. 23 Schvarcz Gyula programja (Pest, 1872), gróf Károlyi Ede választási programja (Haladás 1872. 28., 29. sz.), báró Podmaniczky Frigyes: Nyilatkozat Szarvas város választóihoz (Haladás 1872. 20. sz.), Reform 1872. 21. sz. 24 Gr. Károlyi Ede kiáltványa választóihoz (Reform 1872. 48. sz.) 25 Beszéde székesfehérvári választóihoz (Haladás 1872. 52. sz.)
