Századok – 1999
Közlemények - Szabó Csilla: A politikai elit függetlenségi ellenzékének szervezeti formálódása Magyarországon; az 1860-as években: a 48-as Párt megalakulása II/519
534 SZABÓ CSILLA fajta kiegyezési tervet. A források, bár eltérően ítélték meg e csoportok szervezeti kapcsolatait,9 1 abban megegyeztek, hogy alapvetően két táborra osztották a képviselőket, a jobb- és baloldalra. Az egyes árnyalatok számarányáról hozzávetőleges adatok fennmaradtak ugyan, egyértelmű név szerinti hovatartozás azonban több képviselőnél eldönthetetlen. Nem lehet támaszkodni az 186 l-es csoportokra sem, hiszen egyes képviselők megváltoztatták elvi hovatartozásukat.9 2 Az érdemi parlamenti munka kezdetekor, 1866 január végétől, a két nagy párt külön tartotta tanácskozásait, a jobboldal az Európa szállóban, a baloldal a Tigrisben. Ennek ellenére még mindig történtek elvi és gyakorlati lépések az egység fenntartására. Továbbra is működött a képviselői kaszinó, (amelyet 1866 áprilisában újjáalakítottak, s ha nem is olyan nagy számban, de még mindig volt baloldali, sőt, egy szélbali tagja is);93 még folyt az ideológiai csata Deákért („Most nagyszerű küzdelem folyik a Tigris és az Európa között; mind a kettőnek látogatói maguknak akarják vitatni, hogy ők Deák Ferencznek az igazi hívei. Az Európaisták azt nem akarják megengedni, azt állítják, hogy ők az actuarius Deákisták, a Tigrisisták csak honorarius Deákisták");9 4 Deák Ferenc indítványára létrejött egy 30 tagú pártközi bizottság a válaszfelirat elkészítésére, amelyben a 15 baloldali képviselő között 3 szélbali is helyet kapott.9 5 A 17-20 fős szélsőbal szervezetileg egyelőre a Balpárthoz tartozott.9 6 Igaz ugyan, hogy frakcióüléseiket külön tartották (ennek helyszíne a Nádor vendéglő volt; innen erednek a csoport gúnynevei: nádorhuszárok, palatinális huszárok),97 ám emellett részt vettek a teljes balpárti értekezleteken is. A frakciózást ismét az „anyapárti" többség közjogi radikalizmussal szembeni mérsékeltebb politikája váltotta ki.9 8 Első fellépésükre az első válaszfelirati javaslat vitájában, majd a szavazáskor adódott alkalom. A sort Madarász József kezdte, kijelentve, hogy semmiféle közös ügyet nem ismer,9 9 s ő is fejezte be, névszerinti szavazást kérve a részletes vita végén, 1866. február 24-én. Az akció nemcsak a képviselőház presztízsét ásta alá („Rosz vért okoz fenn és alant, nehézségeket gördít, élessé, keserűvé teszi a közdelmet, - s mindezzel gátolja vagy elodázza a kiegyenlítést"),100 de megtépázta a szélsőbal sorait is: a szavazás ellenpróbáján csupán hét képviselő állt fel és vállalta a felirat, a kiegyezési kísérletek teljes tagadását.10 1 91 Szász Károly csupán három pártárnyalatot említ: nézete szerint a konzervatívok csatlakoztak a Deák Párthoz. Szász Károly im. 56. 92 A konzervatívok mintegy 21, a Deák Párt 180-190, a balközép 90-100, a szélsőbal 17-20 „tagot" számlált. Vö. Podmaniczky: Naplótöredékek. Idézi: Deák Ferenc beszédei III. kötet im. 502.; Politikai Újdonságok, 1866. január 24. XII. évf./4. sz. 93 A szélsőbalt Böszörményi László „képviselte". In: A képviselői kör újra alakítása az Angol Királynénál. MOL, R 22, 5. tétel 243. sz. 94 Az Üstökös, 1866. február 3. 5. sz./32. 95 Szélsőbaloldali tagok: Böszörményi László, Csernovics Péter, Kállay Ödön. VÖ. Hon, 1866. január 25. IV évf./19. sz.; Hon, 1866. január 31. IV évf./24. sz. 96 Vö. Mezei Mór im. 29.; Sebestény Sándor: Csiky Sándor életpályája. Eger, 1981. 172. 97 Szász Károly im. 87.; Vértessy Arnold im. 49. 98 Madarász József 1883. im. 354-355. 99 Szász Károly im. 149-150. 100 Uo. 130. 101 Uo. 189-190.
