Századok – 1999
Közlemények - Szabó Csilla: A politikai elit függetlenségi ellenzékének szervezeti formálódása Magyarországon; az 1860-as években: a 48-as Párt megalakulása II/519
528 SZABÓ CSILLA lékirataiban Kossuthot vádolta a szélsőbal mellőzéséért: „S azok után, hogy ő [ti. Kossuth - Sz. Cs.] az aristokratiával és a monarchákkal kívánja Magyarország külön állami önállóságát kivinni, természetesnek találtam azt, hogy a velünk, a pártunkkal való szövetkezést el nem fogadja".4 9 Mit kínált volna Madarász? Miben határozta meg pártja, a szélsőbalpárt arculatát? Az arisztokrata érdekekkel szemben „az osztrákot elutasító", követelő nemzeti szellem, a népérdek képviseletét, forradalmi előkészületekbe való szerves bevonását.5 0 Madarász megfogalmazása meglehetősen homályos célokat takar, liberalizmusát demokrata magatartásként festi le, holott erről — Kossuth és Madarász, illetve a szélsőbal viszonylatában — pontosan fordítva lehetett csak szó. A szélsőbalpárt magára hagyása mind Kossuth, mind hazai képviselői részéről — a pozícióféltés mellett — valószínűleg tudatosan megfontolt politikai stratégia is volt. Egyszerűen nem kívánták veszélyeztetni a hazai illegális mozgalom létét és szervezkedéseit a sokkal szélesebb és nyilvánosabb társadalmi alapot követelő szélsőbali együttműködéssel. Lépések a közvélemény megnyeréséért Az 1861. évi országgyűlés feloszlatása maga után vonta az országgyűlési pártok felbomlását is. A politikusok tekintete a bécsi udvarra szegeződött, várva az uralkodó további politikai lépéseit. A szélsőbal azonban nem akart időt veszteni. A maga eszközeivel a várakozás időszakát is igyekezett kitölteni politikai propagandával. Erre a legalkalmasabb terep a sajtó volt. Lapjuk, a Jövő, 1862. január 2-án indult, s egy éven át heti két alkalommal jelent meg. Főszerkesztője Máriássy Béla volt, aki a lap 26 támogatójából 22-vel együtt korábban tagja volt az országgyűlési szélsőbaloldalnak.51 A háttérgárda összetétele egyértelműen jelzi számunkra, hogy a szélsőbal tagjai fenn kívánták tartani szervezeti kapcsolatukat, amelyre az adott történeti szituációban — országgyűlés hiányában — a lapkiadási forma mutatkozott a leghatékonyabbnak. A Jövő tartalmi célkitűzései igen óvatos megfogalmazást nyertek, az általános szlogenek nem tették kockára az újság legalitását. A lap a legszabadelvűbb törekvések közlönyeként definiálta magát, amely a közértelmiség fejlesztéséért, a közerkölcsiség nemesítéséért, a haza alkotmányos megszilárdításáért küzd, megőrizve a „jogegyenlőség alapján egyesült" nemzet történelmi jogait és területi épségét.5 2 A jelzett program semmivel nem volt radikálisabb a korszak bármely más liberális politikai elképzelésénél. Hasonlóan visszafogott hangvételben íródtak a vezércikkek is, amelyek többsége az európai politikai eseményekkel foglalkozott. Annak ellenére, hogy a lap jelentős számú, kizárólagos olvasói bázis kialakítására törekedett („más politikai napilap tartása feleslegessé váljék"),5 3 sem tartalmi 49 Madarász József 1883. im. 345-346. 50 „A nép mit sem tudott róluk! [ti. a hazai titkos szervezetről — Sz. Cs.] ők csak is arisztokrata érdekeiket képviseltették" — szól Madarász keserű kommentálja Podmaniczky Frigyes Kossuthot tájékoztató leveléhez. Madarász József képviselőházi jegyzetei 1861-1887. MOL, R 130, 2. cs./5. t., 11. lap; Madarász József 1883. im. 335. 51 Jövő. Mutatványlap 1. sz. 1862. január 2. 52 Uo.; Előfizetési felhívás a Jövő c. politikai lapra. Jövő, 1862. június 19. I. évf./49. sz. 53 Uo.
