Századok – 1999
Tanulmányok - Kristó Gyula: I. Károly király főúri elitje (1301–1309) I/41
48 KRISTÓ GYULA az Ottóval megesett „flört" ellenére is sikerült biztosítania előkelő helyét Károly király környezetében. Károly Róbert első évtizedének végén Kopasz lett az uralkodó kiválasztottja a nádori posztra. A 14. század kezdete óta idáig eltelt években összesen hét személy fordul elő nádorként az oklevelekben (Aba Amadé, Ákos István, Borsa Kopasz, Csák Máté, Héder [Kőszegi] János, Péc Apor, Rátót Loránd). Amikor megérett a helyzet arra, hogy a féltucatnyi, többnyire önmagát nádornak minősítő nagyúr helyett az uralkodó egyetlen nádorra bízza az ügyeket, arra, akit immár ő nevez ki, Kopasz került elibe abizalmi állásba. Nádorként utoljára 1314. augusztus 24-én említik, de lehet, hogy még november 22-én is ő a tiszt birtokosa, viszont 1315. február 14-én már volt nádorként említik.42 Király elleni lázadásával Kopasz eljátszotta azt a lehetőséget, hogy fia, Bekcs szerephez jusson a királyi udvarban. 1319-ben az uralkodó Bekcset hűtlennek nevezte.4 3 Nincs tudomásunk arról, hogy az 1304-ben Károly oldalán szereplő, három különböző nemzetségből származó három előkelő milyen út megtétele után jutott Károly hatalmi elitjébe. Csanád Tivadar 1304-ben a pozsonyi szerződés megkötésekor bánként szerepel, Monoszló Péter és Igmánd Lőrinc egyaránt vajdaként. Különös játéka a véletlennek, hogy egyikük közvetlen leszármazottja sem maradt meg a király hűségén. Monoszló Péter fia, Péter a Kőszegiek mellé állt, ezért 1317-ben Károly király elvette Dráván túli birtokait és várait.4 4 Szintén ellenfelévé vált az uralkodónak 1317. évi adat szerint Csanád Tivadar, akinek fia, János pedig még a vidini despota haderejét is felvonultatta a király ellen.4 5 Osztozott sorsukban Igmánd Lőrinc fia, Miklós is, aki valószínűleg belekeveredett Borsa Kopasz lázadásába, s ez lehet az oka, hogy Károly király hűtlennek nevezte,46 s Pankota és Dézna váraiban már 1318 tavaszán királyi várnagy ült.47 4. Sajnos, éppen 1304 és 1307 között nincs áttekintő listánk Károly király udvaráról. Mindenesetre ha 1304-gyel bizonyos szempontból új helyzet kezdődött, 1307-re már valóságos gátszakadás következett be, olyannyira megnövekedett a királyi udvarban a Lászlótól (illetve Ottótól) Károlyhoz átpártolt főurak száma. Az újonnan érkezettek nem a mezőny végére soroltak be, hanem igen előkelő helyekre sikerült felkapaszkodniuk. Az 1301-1304 között Károlyt támogatók közül Csák Ugrin őrzi az 1., Aba Amadé a 2. helyet, a 3. helyen előfordul Rátót Loránd, a 4.-et szilárdan tartja Borsa Kopasz, de részint e családok más tagjai, részint további nemzetségtagok tesznek sikeres kísérletet arra, hogy minél magasabbra jussanak az udvar hierarchiájában. Közülük elsősorban a Rátótokról kell megemlékeznem. Mint ismeretes, 1304-ben a bizonyosan László király oldaláról jött Rátót Kakas, illetve a feltehetően ugyanonnan érkezett unokatestvére, Rátót Loránd szerepel Károly oldalán. 1307-1308-ban további négy Rátót nembeli csatlakozik hozzájuk: Domokos, László, Dezső és Miklós. Közülük az első kettőről bizonyos, hogy a 14. század első éveiben László királyt szolgálták. Domokos 1301-ben László király udvarának tagja volt ajtónállómester minő-42 Uo. III. 823., 849., IV 28. szám. 43 Uo. V 501. szám. 44 Uo. ÍV 664. szám. 45 Uo. IV 605. szám. 46 Nagy Imre-Véghely Dezső-Nagy Gyula: Zala vármegye története. Oklevéltár. I. Bp., 1886. 373. 47 Anjou-okit. V 130. szám.
