Századok – 1999
Tanulmányok - Csapó Csaba: Csendőrség és közigazgatás (1881–1914) III/497
508 CSAPÓ CSABA 10 eset közül 9-szer durván s gorombán sokszor ütlegekkel fogadtatva képtelen a szolgabírói rendeletet végrehajtani, — a falu közkaczaja zajában megteszi tehát a szolgabíróhoz a jelentést — s akkor igénybe vehető a csendőrség, — de már egyúttal folyamatba teendő a kihágási esetleg bűnfenyítő eljárás is."43 A csendőrség azonnali igénybevétele esetén ellenben el lehetne kerülni a közigazgatás tisztviselőinek lejáratását és hatásosan fel lehetne lépni. Az alispán jelentésének igazságtartalmát nehéz lenne kétségbe vonni, de arra is találunk példát, amikor egy faluból már kétségbeesve kérik a csendőrök távozását. Egy erdélyi, románok lakta faluban rendkívül megromlott a közbiztonság. Először felajánlották nekik a két szomszédos csendőrőrs megerősítését, amihez azonban anyagilag is hozzá kellett volna járulniuk. A másik lehetőség — amikor szintén az ő pénzükön katonaságot rendelnek oda — még drágábbnak ígérkezett, ezért mégis a csendőrök mellett döntöttek, akik azután rendkívül kemény intézkedéseket foganatosítottak: 1. megelőzés címén, minden éjjel egy kb. 3x8 m-es fűtetlen helyiségbe — januárban — begyűjtöttek 40-45 lakost, akiknek a fele büntetett előéletű volt, a másik fele valószínűleg a falu jobb módú polgárai közé tartozhatott. Az éjszakákat ott kellett tölteniük, majd reggelente elengedték őket. 2. esténként 8 óra után „az utcán igazolatlanul csavargó" személyeket elővezették és a községházán éjszakára bezárták; 3. a kocsmák záróráját este 20 órára csökkentették; 4. ha valamely veszélyesnek tartott személy éjszakára el akarta hagyni a községet, külön engedélyt kellett kérnie; 5. engedélyre való tekintet nélkül begyűjtötték a fegyvereket. Az eredmény az alkalmazott módszer helyességét igazolta, ugyanis a falu büntetett előéletű lakosai magukra vállalták a közrend fenntartását, azzal a feltétellel, hogy elengedik őket. Amennyiben nem következik bejavulás akkor önként jelentkezni fognak, hogy ismét zárják be őket. A község elöljárósága emellett kérte a csendőrök elvezénylését, mert nem bírták őket fizetni.4 4 Példáink alapján tehát az 1880-as évek végéig igazolhatóak mind a csendőrparancsnokságok vezetőinek, mind a közigazgatási tisztviselőknek a korrekt együttműködés lehetetlenségéről írott jelentései. Ekkor azonban olyan társadalmi megmozdulások kezdődtek, amelyek kötelező erejűvé tették, hogy a megoldásokat együttesen próbálják megtalálni. Ez lényegében nem jelentette a kapcsolattartás eddigi formáinak megváltozását, de a Belügyminisztériumban észrevehetően megváltozott a vidék rendfenntartásával kapcsolatos intézkedések megítélése. A nemzetiségi és munkásmozgalom nézeteik szerint a fennálló társadalmi rendet veszélyeztette, ezért a megoldások keresésében egyre erőteljesebben támaszkodtak a veszélyt leginkább érzékelő közigazgatás tisztségviselőire. Az új őrsök felállítását kérő felterjesztések indokolásában előtérbe kerül a szegényparaszt- és „nemzetellenes" mozgalmak emlegetése, mert ezt meglehetősen könnyen alá lehetett támasztani — elszigetelt csoportokat szinte mindenhol találhattak — , az elutasítás pedig ebben az esetben rendkívül ritka volt. A fejlesztések anyagi 43 MOL BM Κ 150 1462. 1886. VII.4. 18398. sz. 44 MOL BM Κ 150 1799. 1889. VII.2. 1158. sz.
