Századok – 1999
Tanulmányok - Kristó Gyula: I. Károly király főúri elitje (1301–1309) I/41
44 KRISTÓ GYULA mából, hogy a király Mátét néhány évvel korábban a „tárnokmesterségre emelte, amely tisztség az elsőnek számított országában".1 4 A devalválódott nádori poszt a 14. század első évtizedében nem tölthette be az első bárói tisztség funkcióját, így a rendíthetetlenül Károlyhoz hű Csák Ugrin méltósága, a tárnokmesterség emelkedett időlegesen a hierarchia élére. Aba Amadé a kilenc lista közül nyolcban szerepel, öt alkalommal a 2. helyen, két ízben a 3. helyen (Csák Ugrinon kívül csak frissen Károly hűségére tért bárók, Rátót Domokos, illetve Héder nembeliek előzték meg), egy alkalommal pedig maga került a lista élére (igaz, akkor Csák Ugrin követtel képviseltette magát és nem személyesen jelent meg). Aba Amadé tehát szilárdan a második számú embernek számított Károly király szemében a 14. század első évtizedében. Mind Ugrin, mind Amadé menedéket adtak birtokaikon a szorult helyzetben levő uralkodónak. Amikor Károly trónkövetelőként 1300 augusztusában Magyarországra érkezett, a tengerparton Subie Pál fogadta, majd az ő kezéből Zágrábban Csák Ugrin vette át a gyermeket pártfogásába, rendelkezésére bocsátotta Valkó várát.15 Amikor okleveles adat szerint Károly 1304-ben Valkó megyében tartózkodott,1 6 aligha kétséges, hogy a valkói ispáni tisztet (is) betöltő Ugrin1 7 vendégszeretetét és védelmét élvezte. Maga az uralkodó említette meg 1326-ban — mintegy húsz évvel korábbi eseményre visszautalva — azt, hogy „gyermekkorunkban Amadé egykori nádornál voltunk mindazokkal, akikkel együtt Gönc várában tartózkodtunk".1 8 Károly király többszöri időzése különböző években Aba Amadé tartományurasága más és más részein, illetve annak közvetlen szomszédságában,19 nem lehet független attól a támogatástól, amelyet Amadé nyújtott neki. Egészen nyilvánvaló, hogy a királyi udvar 1. és 2. helyét Károly annak a két főúrnak adta, akik e nehéz évtizedben — nem csupán mellette történő kiállásukkal, hanem személye gyámolításával is — érette a legtöbbet tették. A hűséget és a vonzalmat az uralkodó a legmagasabb polcok biztosításával honorálta. Ugrin fia, Miklós évtizedekkel apja halála után, az 1350-es években királynéi tárnokmester, macsói bán, majd pályája csúcsaként 1359-ben, halála évében királyi országbíró lett.20 Aba Amadé fiai közül ketten is töltöttek be méltóságot (János 1311-ben — pecsétjének körirata szerint—királyi lovászmester,21 László pedig 1317-ben az ungi szolgabírákkal együtt adott ki oklevelet, tehát nyilván ungi ispán volt2 2 ). Az Amadé-fiak korántsem érték el Károly király mellett azt a magas pozíciót, amit apjuk egy évtizeden át élvezett. Ez már eleve a mellőzöttség érzetét kelthette bennük, amin persze azon tény ismeretében, hogy 1312-ben a rozgonyi csatában a király ellen harcoltak, nem kell megütköznünk. Mellesleg 1312-ben is döntően az fordította szembe őket az uralkodóval, 14 Károly Róbert emlékezete. Szerk. Kristó Gyula-Makk Ferenc-Marosi Ernő. Bp., 1988. 87. 15 Ioannes Georgivs Schwandtnervs: Scriptores rervm Hvngaricarvm... veteres ac genvini. III. Vindobonae, 1748. 638. 16 Anjou-okit. I. 675. szám. 17 Uo. I. 437., 442. szám. 18 A 14. jegyzetben i. m. 146. 19 Anjou-okit. I. 668., 669., II. 31., 256., 263. szám. 20 Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. I. História Könyvtár. Kronológiák, adattárak. 5. Bp., 1996. 55., 28., 7. 21 Vincent Sedlák: Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae. I. Bratislavae, 1980. 393. és 25. számú pecsétkép. 22 Anjou-okit. IV 696. szám.
