Századok – 1999
Tanulmányok - Kristó Gyula: I. Károly király főúri elitje (1301–1309) I/41
I. KÁROLY KIRÁLY FŐÚRI ELITJE (1301-1309) 45 hogy Károly Kassa és az ő viszályukban nem mellettük állt ki.2 3 Ugyanakkor éppen 1317-ben csalhatatlan jelét érezhették annak, hogy erőszakos birtokfoglalásaikra nem kapnak felmentést az uralkodótól. Nemcsak Debreceni Dózsa vette el ekkor tőlük hatalmaskodva szerzett ingatlanaikat, hanem ez év októberében Károly király is érvényesítette és megerősítette ellenükben Dózsa döntését.2 4 Lázadásuk, amelyre Engel Pál szerint „egyébként nehéz magyarázatot találni, november táján tört ki".25 Jogos azzal számolni, hogy ebben a király szempontjából teljesen érthető háttérbe szorítottságuk mellett az uralkodó újabb, nem mellettük történő kiállásának, az említett királyi döntésnek is nem kis szerepe lehetett. 2. Könnyen lehet, hogy ugyancsak 1301 óta tartoztak Károly hívei közé Csák István, Kán Lőkös és Péc Apor, de 1302-ben már bizonyosan oda számíthatók. A fenti táblázat tanúsága szerint nem csupán 1302-ben szerepelnek Csák Ugrin mögött, hanem 1304-ben szintén Ugrin és Aba Amadé mögé szorultak, sőt ekkor még másokat is maguk elé kellett engedniük. 1301-et megelőzően sem érték el a politikai hatalomban azt a szintet, ameddig Ugrin vagy Amadé eljutott. Hármójuk közül a legmagasabbra Péc Apor hágott, ő az egyetlen hármójuk közül, aki megközelítette Ugrin és Amadé késő Árpád-korban elért pozícióját. Rövid ideig erdélyi vajda, pozsonyi ispán, Dunán túli nádor, majd huzamosabb ideig (öt évig) országbíró.26 Csák István (Márk fia) mindössze a bakonyi ispánságig vitte, a 13. század utolsó éveiben pedig arra a kétes „rangra" emelkedett, bogy III. András király „az ország igen erős zsarnokának" nevezte.27 Kán Lőkös nem forgott korábban a közéletben. Ε három személyt közös megítélés alá vonja az a körülmény is, hogy egyikük sem érte meg Károly 1310. évi, jogérvényes koronázását (Apor 1307 után nem szerepel többé, Csák István 1307-1309 között halt meg, Lőköst 1308-ben már néhaiként említik),28 vagyis nem tudjuk, hogy pályájuk hogyan alakult volna a továbbiakban. Az azonban valószínűsíthető, hogy nem kerültek volna a csúcsra, hiszen már 1304-ben mindhármukat megelőzte Rátót Loránd és Borsa Kopasz, 1307-ben pedig Péc Aport ugyancsak Rátót Loránd. Hogy az új uralkodói udvar hierarchiájában elfoglalt helyet nem kizárólag a hivatali előélet szabta meg, arra Péc Apor nyújt példát. Hármójuk közül mindkét esetben ő szerepel a leghátrább, jóllehet egyedül ő viselt korábban nádori méltóságot. Ami mármost azt illeti, hogy egyenes ági leszármazottaik mennyire tudtak élni az őáltaluk megszerzett pozícióval, a hatalmi elitbe tartozással, egyedül Csák István fiát, Pétert említhetjük, aki 1315-1317 között királyi lovászmester volt.2 9 Vele és testvérével, Márkkal még találkozunk, hiszen 1309-ben (apjuk halála után) immár ők fordultak elő a király hatalmi elitjében. 3. Bizonyos szempontból új helyzet kezdődik 1304-gyel. Az ekkor 12 tagot számláló bárói kör (királyi udvar) tagjai közül öten már korábban Károlyhoz csatlakoztak 23 Kristó Gyula·, a 11. jegyzetben i. m. 40-47. 24 Anjou-okit. IV 527., 608. szám. 25 Engel Pál·. Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen (1310-1323). Századok 122 (1988) 119. 26 Karácsonyi János·. A magyar nemzetségek a XIV század közepéig. I—III. Bp., 1995. 891-892. 27 Kristó Gyula: Csák Máté tartományúri hatalma. Bp., 1973. 19., 60. 28 Karácsonyi János: a 26. jegyzetben i. m. 350., 889.; Kristó Gyula: a 27. jegyzetben i. m. 16.; Anjou-okit. II. 391. szám. 29 Anjou-okit. IV 10., 634. szám.
