Századok – 1999
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Jules Michelet „Demokratikus legendái” és a magyar–román párbeszéd. Esettanulmány az imagológia és transzkulturalitás köréből II/383
JULES MICHELET ÉS A MAGYAR-ROMÁN PÁRBESZÉD 399 És a Mester később sem feledkezett meg egykori tanítványáról. A francia forradalomról szóló nagy művének egyik jegyzetét is az ő emlékének szentelte, amire külön felfigyelt a korabeli sajtó.5 6 A magyar legenda azonban mégsem készült el. A magyarázat alighanem az örök aktuálpolitikában rejlik. Ennek volt kísérőjelensége az a magyar-román párbeszéd és propagandaharc, amely a Mestert is célba vette. 6. A magyar - román párbeszéd A magyar-román párbeszéd 1848-ban kezdődött, és Párizsból kapott ihletet. Hiszen az itteni lengyel emigráció vetette fel, hogy a Habsburg Birodalom helyére valamiféle konföderációt kellene állítani az Orosz Birodalom ellenében. A havaselvi forradalmat már Párizsban valamiféle magyar-román „svájci" típusú konföderáció reményében készítették elő. És erről Erdélyben is értesültek. De hogy ez a szándék pontosan mit jelentett, nem tudjuk, és 1848-49 folyamán nem is derült ki. Nem is nagyon derülhetett. Hiszen a vágyálom a különböző országokban élő románok egyesítése volt. Ezt viszont megvallani nem lehetett, mert az európai rend felforgatásának vádját vonta volna maga után. Valószínű, hogy a Párizsban megálmodott új rend eszménye lebegett szemük előtt. A „svájci" metafora viszont az érdekelt felek békés megegyezésének igényét jutatta kifejezésre, a kompromiszszumot. A képlékeny átmeneti állapotok közepette a havaselvi megbízottak nem is képviselték mindenáron a Népek Tavaszának eszményeit. 1848 áprilisában A. T. Laurian, bár a havaselvi forradalom egyik főszervezőjétől Nicolae Bálcescutól a magyarokkal való jó viszony kialakítására kapott utasítást, Erdélyben már azt a vonalat erősítette, amely az erdélyi román önrendelkezést a magyar kormánnyal szemben próbálta érvényesíteni. Igaz, a májusi válság előtt cikket írt Erdély és Magyarország uniója mellett, melyet csak nyáron tettek közzé.5, 7 D. Brátianu Pesten ugyan tárgyalgatott, de a magyarok saját gyengeségükre hivatkozva elutasították a konföderációt. Felhozták az Oroszországgal való jó viszony megőrzésének fontosságát is. Igaz, kilátásba helyezték: „Oroszország helyére lépnének, hogy a Portánál pártfogolják a románokat." (Oroszország ugyanis protektorátust gyakorolt a román fejedelemségek fölött.) Amikor Batthyány Lajos magyar miniszterelnöknek Brátianu azt fejtegette, hogy Franciaország lengyel-magyar-román konföderációt szeretne látni, akkor a magyar kormányfő a lengyelekkel való konföderálásra késznek mutatkozott, jelezve egyben, hogy addig semmit sem tesznek, amíg nem érkezik meg a francia hadsereg.5 8 Erről az eszmecseréről a magyar államférfiak sem sokat beszélgethettek, mert Kossuth csak két év múlva tudta meg, hogy Brátianu Pesten járt, a havaselvi forradalom követeként.5 9 A magyarok közül Teleki László volt az első, aki Párizsban belépett a dunai konföderációs tervezgetések világába. 1849. március 7-én már arról írt Kossuthnak, hogy „nem annyira az osztrákokkal, mint a szerbekkel, horvátokkal és olá-56 Sipos Lajos: A magyar szabadságharc visszhangja a francia irodalomban. Bp., 1929. 70. 57 Miskolczy Ambrus: Erdély a forradalomban és szabadságharcban. Erdély története III. Főszerk., Köpeczi Béla. Bp., 1987. 1363. 58 Miskolczy Ambrus: Dumitru Brátianu pesti küldetése. Kézirat. 59 I. Tóth Zoltán: Magyarok és románok. Bp., 1966. 264.; Hajnal István: A Batthyány-kormány külpolitikája. Bp., 1987. 99.
