Századok – 1999
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Jules Michelet „Demokratikus legendái” és a magyar–román párbeszéd. Esettanulmány az imagológia és transzkulturalitás köréből II/383
398 MISKOLCZY AMBRUS ismerték ahhoz szellemét és jellemét, hogy egyéni kegyelemben részesítsék.5 1 Hat évi fogság után általános amnesztiával szabadult, és 1862-ben Franciaországban távozott az élők sorából. Öt évre ítélt fogolytársa, Lővei Klára és Teleki Emma hiába próbálták rávenni a Michelet-t, hogy írjon róla bővebben, ne csak néhány soros nekrológot. Michelet nem volt hajlandó. Mintha taszította volna őt Teleki Blanka erős egyénisége, Lővei Klára pedig a veszélyes és kellemetlen alak helyét foglalta el az ő női tipológiájában. Márpedig nekik óhatatlanul jelen kellett volna lenni a tervezett magyar legendában. Túlzás lenne feltételezni, hogy emiatt nem írta meg a magyar legendát. De mielőtt arra keresnénk választ, hogy miért nem készült el az említett mű, lássuk, mi lehetett volna benne. 5. A magyar legenda körvonalai Michelet mindegyik legendájához az anyagot egy-egy dossziéba gyűjtötte. Valamennyit kiadták, kivéve a magyart. Jegyzetei elég sokat mondanak. Alaposan kijegyzetelte Félix Martin könyvét, amely a nagy francia forradalom forgatókönyvét fedezte fel a magyar forradalomban. A legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a magyar küzdelmekről, ugyanakkor amennyire legitimnek tartotta a magyarok harcát Ausztria ellen, annyira jogosnak a szlávok és románok fellépését a magyarokkal szemben.5 2 Martin írt is Michelet-nek, élesen elítélve E. de Langsdorf rendpárti cikkeit,53 amelyek a Revue des deux mondes-ban jelentek meg. Ezek az egyébként színvonalas elemzésekben is gazdag írások a magyar törekvéseket egyszerűen anarchiának minősítik. írójuk Magyarország szabadságát és jólétét csak Ausztria keretei között tudta elképzelni. Michelet viszont Ausztriát, mint birodalmat, reakciós és káros képződménynek tartotta. A magyar forradalomban éppen birodalomellenességét értékelte. Jegyzeteiben pedig megtaláljuk a kulcsszót, amely magyar legendájának alapgondolatát jelzi: seuls = egyedül. Ezt húzta alá, ezt írta magyarázatként a kivonatolt részekhez. A kivonatolt részek vagy a rövid gondolatok pedig a halálmegvető bátorságról szólnak. íme egy példa, „a magyar nép nagyszerűen elutasítja, hogy higgyen a halálban / bem nem halt meg / petöfí nem halt meg/ a huszárok bizonyosak, hogy nem halnak meg." A magyarok és nem magyarok polgárháborújáról láttuk mint nyilatkozott a román legendában, és ennek jelentős háttéranyagamegtalálható a magyar dossziéban is, benne például Teleki László egyik cikkének lapkivágata, amely éppen a magyarellenes atrocitásokról szól. Természetesen kivonatolta Michelet Auguste de Gerando műveit is.54 Nem véletlen, hogy Michelet, 1849 végén, a Collège de France-on tartott első előadásában Auguste de Gerando alakját idézte fel. Külön kiemelte a magyar közszellemről szóló könyvét, hiszen „roppant fontos és megbecsülhetetlen tényt adott tudtunkra (De Gerando), hogy ezen általunk nem ismert Magyarhonban, eszméinknek vértanúi léteztek, hogy magyarok vérzettek el forradalmunkért."55 51 MOL, D45 1856:1-1-47. 52 Félix Martin: Guerre de Hongrie en 1848 et 1849. Paris, 1850. 53 Jules Michelet: Journal. II. Paris, 1962. 710. 54 BHVP Papiers Michelet, Histoire du XIXe siècle, t. II. 155-3cl. 55 De Gerando Ágoston. (Michelet professor felolvasása) Ford. Lövei Klára. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár, Tört. 2r. 228.
