Századok – 1999
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Jules Michelet „Demokratikus legendái” és a magyar–román párbeszéd. Esettanulmány az imagológia és transzkulturalitás köréből II/383
396 MISKOLCZY AMBRUS lisában kifejtette annak a hölgynek, aki rendkívül élesen vonta őt felelősségre.33 Michelet érezte a veszélyt. A bonapartizmus plebiszcitummal győzött, és ez számára nemzeti katasztrófával fenyegetett. Úgy hitte, „Franciaországot most erőszakosan megtorpantják ipari fejlődése útján, régi agrár élete felé terelik, ami már nem felel meg neki", és az alternatíva: a szocializmus vagy a kozákok.3 4 A michelet-i romantikus én eközben a mindenségben próbált feloldódni. Mint később megvallotta, 1853-ban — egy kis alpesi hegyi faluban betegeskedett — forradalom zajlott le benne. Visszatért „A nép" gondolatához: a természet Isten állama, benne mindenki egyenjogú. Az egész természetrajz a Politika ágaként jelent meg.3 5 Egy év múlva pedig a Terra materben való feloldódás örömeit élvezte, azt, hogy a természettől nem tudta önmagát megkülönböztetni.3 6 1855-ben egyik ismerősének azt fejtegette, hogy „a kereszténység eredeti foltja: a természet és az Atyaisten gyűlölete".3 7 És hogy ezt ellensúlyozza — felesége bevonásával — könyvet írt a természet — elnyomott — elemeiről: a madárról, a rovarról, hegyről, a tengerről. Az 1857-ben megjelent L'Oiseau (A madár), amelyben új megváltóként köszöntötte a természetet, megrázta „a készületlen francia közönséget."38 De a hatás tartósnak bizonyult. A „naturalista" könyvek bestsellerként többször is megjelentek, tízezres példányszámban.3 9 A politikai filozófiai szempontból is megalapozott modern természet- és állatvédelem poétikája ez. A michelet-i természet kebelében valósul meg az emancipálandó állatok és emberek harmóniája, miközben a köztársaság mint államforma is természetesnek, tehát minden másnál magasabbrendűnek minősül. A romantikus révület állapotában pedig a tenger látványa és morajlása — egyébként 57 éves korában fürdött először a tengerben40 — egyvalamit fejez ki: a szolidaritást. Ember és természet örök körforgásban szolidárisak. A halál csak meghívás a természetbe, metamorfózis, haladás, sokasodás — és az igazság.4 1 Nemiség és természetkultusz szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A házasság számára „a leginkább megengedhető incesztus". Először szenvedett a szexualitás „fekete angyalától". Aztán bűntudat gyötörte, mert nálánál idősebb első felesége kielégítette nemi igényeit. Második házasságában megtalálta a harmóniát. Hiszen élvezhette azt, hogy a feleség számára egyszerre lett anya, tanítvány, tanító, szexuális partner. Ugyanakkor naturalista könyveiben kevés a boldog nász. Ε világot borzalmas szüzek, monstrum amazon-anyák, kiélt hímek, groteszk párok uralják. Ha erős hím erős nővel találkozik, akkor egymást felemésztő kölcsönös agresszióba csap át a közösülési vágy.42 Michelet átpoetizált fetisizmusával és naturalizmusá-33 BfíVi; Papiers Michelet, Correspondance, t. II. 85-86. 34 Bibliothèques Nationales, N.a. fr. 16980. 108. J. Michelet - Joseph Hetzel, Nantes, 1852. nov. 11. 35 Jules Michelet: L'oiseau. Paris, 1856. XLIV 36 Michelet: Journal, II. 269. 37 Michelet: Journal. II., 291. 38 Linda Orr: Jules Michelet. Nature, History, and Language. Ithaca - London, 1976. 13. 39 Lionel Gossman: Between History and Literature. Cambridge (Mass.) - London, 1990. 196. 40 Roland Barthes: Michelet. Paris, 1975. 17. 41 Paul Viallaneix: La voie royale. Paris, 1959. 458-464. 42 Orr: Jules Michelet, 76., 83., 87.
