Századok – 1999

Közlemények - Miskolczy Ambrus: Jules Michelet „Demokratikus legendái” és a magyar–román párbeszéd. Esettanulmány az imagológia és transzkulturalitás köréből II/383

388 MISKOLCZY AMBRUS A michelet-i érzelgés és sajnálkozás technikájához tartozik az is, hogy közben értéket lát sajnálata tárgyában. „Trajanus Romániája napjainkig önmagához hű maradt, mozdulatlanul ősi szellemében. A szenvedésre született népet a természet két olyan tulajdonsággal ajándékozta meg, amelyek fennmaradását biztosítják, ezek: a türelem és a rugalmasság." Az ellenállás jellemzi Michelet szerint ezt a népet, „a rőzsekötegekből készült gátak erős és rugalmas ellenállása, amelyen megtörik az óceán, mely a gránit gátakat lerontaná". Ez nem „a rossz elfogadása, a Duna másik partjára jellemző szomorú fatalizmus, a szív halála, mely sterillé tette a muzulmán világot: nem, ez élő erő, a múlt állhatatos szeretete, gyöngéd ragaszkodás e szomorú hazához, amelyet annál jobban szeretnek, minél szerencsétlenebb". A román nép nemességét latin nyelve bizonyítja. „Az itáliai telepes feleségül vette a Duna lányát és nővérét, de az előző elem dominál ebben a keveredésben. Ha a románban nincs lendület, magyar furor, megvan benne az antik légiók rendíthetetlensége, kitartása." A történelmi viszontagságok nem engedték meg a költészet fejlődését. „Művészetnek a sóhajtozás maradt, megható és melankolikus bájú dallamok." Szereti a színeket, a templomokat, főleg Erdélyben, maguk a parasztok festik ki, mint otthonának kellékeit is. A paraszti viselet diszitőelemei is a régi római mozaikokra hasonlítanak. Rómaiak a táncai. „Elegáns nép, könnyedén fejezi ki magát, és csodálatosan beszél. Nincs különbség a paraszt és az írástudó nyelve között, akár Itáliában [...] Egyik barátom, aki franciának született, szíve pedig magyar, aki nem gyanúsítható a románok iránti részrehajlással, (Erdélyben), náluk a virgiliusi pásztorok jellemvonásait lelte fel." Idilli és ősi világ ez: Michelet román világa. Ami ősi az tiszta, a rossz kívülről jön. íme: „Az erkölcsök nagyon könnyűek és talán túl könnyűek. Ez igaz, ha másra nem, a városokra főleg a fővárosokra, korrumpált idegenek keverékére." A románok szelídek és gyöngédek. „Nagyon kevés bűnt követnek el Romániában, és a halálbüntetést ott már rég el lehetett volna törölni." Egyébként a hazaiak nem is vállalják a hóhérmunkát, hóhérnak idegent kell alkalmazni. A román nép vendégszerető és vendéglátó. Legalábbis az asszonyok, hiszen a férfiaknak messzi — gazdátlan — vidékeken kell legeltetni, hogy fizetni tudják az adókat, miközben Jött a kozák, és ellopta a takarmányt". „Az úr változhat, de a nyomor soha." Ma csak az uraknak vannak nyájaik - hangsúlyozza Michelet, önmagának is nénúleg ellentmondva. Az adóprés elviselhetetlen. „Ilyen a borzasztó barbárság, amelynek oly régóta alávetették a világ legtürelmesebb és legszelídebb népét." Az elnyomók barbárságával kiáltó ellentétbe állítja Michelet a forradalom humanizmusát. „Emberek, bármely nemzet fiai legyetek vagy bármely világnézet hívei, olvassátok el az 1848-i havaselvi forradalom szép és nemes kiáltványát, meglátjátok, milyen hihetetlenül mérsékelt, milyen kegyességről tesz tanúbizonyságot, mennyire kímél mindenkit; és még nem jutottatok a végére, szemeitek — biztos vagyok benne — könnybe lábadnak." Ugyanakkor ez a forradalom „a nép szívében talált helyet, és azt nem hagyja el. Abban gyökerezik, hogy nemcsak szabadságot, hanem tulajdont adott neki: földet a parasztnak, elegendő földet a családnak. Oly vidéken, ahol a föld nagy része még műveletlen, mindenkinek lehet adni, anélkül hogy mástól elvennének." Mert: „Ezek a hatalmas síkságok, amelyek hihetetlen