Századok – 1999

Közlemények - Bertényi Iván: Az ún. Kossuth-címer 1848/49-ben II/373

374 BERTÉNYI IVÁN címere. Állampecsét jellege kitűnik (magyar nyelvű) köriratából is: „V-DIK FER­DINÁND, MAGYAR, DALMÁT, HORVÁT, TÓT, HALICS, LADOMÉR, SZERB, KUN ÉS BOLGÁRORSZÁGOK KIRÁLYA, ERDÉLY NAGYFEJEDELME " ,3 Az állampecsét nagycímere tehát megfelelt a nemzeti függetlenség program­jának: az uralkodó nevében, kizárólag Magyarország számára készített pecsétnyo­móval erősítik meg a legfontosabb magyar ügyeket. Okleveleken, nyomtatványűr­lapokon szerepelt a nagycímer olyan változata is, amely ugyanazon címerpajzson egyesítette a magyar kiscímert és a magyar korona társországai, valamint mel­léktartományai címereit. Ábrázolta a magyar korona történelmi alapon használni szokott igénycímereit is, de Erdély hiányzott belőle.4 A kormány felállásáig működő (1848. március 23. - április 20. közt hivatal­ban volt) ideiglenes országos bizottság a „MAGYAR IDEIGLENES NEMZETI KORMÁNY" feliratú, magyar koronás kiscímert ábrázoló pecsétnyomót használt, miként a működni kezdő minisztériumok vezetői (és maga gróf Batthyány Lajos miniszterelnök is) a koronás kiscímert ábrázoló pecsét alatt adták ki utasításaikat. Egyetlen kivétel akadt, a pénzügyminiszter Kossuth Lajos, ill. pénzügyminiszté­riuma. Ö a rá jellemző kiváló közjogi érzékkel észrevette, hogy minisztériuma nagyobb területen illetékes, mint a kiscímer által szimbolizált anyaország, ugya­nakkor nem illetékes a nagycímer által megjelenített Halicsban, Ladomérban és egyéb, a nagycímer pajzsán történeti jogon ábrázolt területeken. Ezért Kossuth elkészíttette minisztériumának azt az úgynevezett középcímeres pecsétjét, amely négyeit pajzsában az akkor ténylegesen a magyar kormány igazgatása alatt álló Magyarország, Horvátország, Szlavónia és Erdély címerét ábrázolta. A kossuthi középcímer érdekessége, hogy Erdély pajzsnegyedét süvegeléssel osztja három me­zőre, s helyezi el benne a három erdélyi „nemzet" címereit, így az erdélyi címer pólyahelyének vörös sávja kimaradt a címerből. A mellőzött területek címerei közül különösen érdekes Halics kihagyása, hiszen a 18. század utolsó harmadában, Lengyelország felosztásakor a Habsburgok Galíciára formálisan a középkori ma­gyar királyi címben szereplő „Halics királya" titulus örököseiként tartottak i­gényt. Persze a megszerzett lengyel területeket nem Magyarországhoz csatolták, hanem többi örökös tartományai közé sorolták, ill. az Osztrák Császárság részeivé tették.5 Ilyen körülmények közt a lengyel területek nem szerepeltetése a magyar címerben egyfajta barátságos gesztust is kifejezett a lengyelek irányában. Sajnálatos tény, hogy nem ezt, a kor politikájához mérten és heraldikai szem­pontból egyaránt színvonalas címert keresztelte el az utókor Kossuth-címernek! Jobban „megérdemelte volna" ezt a megnevezést, mint a korona nélküli kiscímer, mert nemcsak megalkotása köthető Kossuthoz, hanem hosszú használata is az általa vezetett pénzügyminisztériumhoz: csak az 1849 tavaszán Kossuth utóda­ként hivatalba lépő Duschek Ferenc pénzügyminiszter tért át a minisztertársai­éhoz hasonló, akkor már koronátlan kiscímert ábrázoló pecsét használatára. A miniszterek többsége által 1848 tavaszán használni kezdett koronás kis­címer kisebb területet szimbolizált, mint amekkorát a szabadságharc védelmezni 3 Kumorovitz: 1947-1950. 10. 4 Kumorovitz: 1947-1950. 10., Kumorovitz L. Bernát: A magyar közép- és nagycímer kialaku­lása. - Levéltári Közlemények XXXVI (1965) (A továbbiakban Kumorovitz 1965) 227. 5 Kumorovitz: 1947-1950. 10., Kumorovitz 1965. 210.

Next

/
Oldalképek
Tartalom