Századok – 1999
Tanulmányok - Tóth Endre: Szent Adorján és Zalavár I/3
20 TÓTH ENDRE torum, corpora sanctorum reconderé). Adalwin érsek Chrysantus és Daria ereklyékhez jutott hozzá, miután e szentek maradványainak nagyobbik részét 844-ben már Prümmbe szállították.105 Theotmar érsek pedig880-ban, valószínűen egyetlen10 6 , Róma városi útja alkalmával szerezte meg szent Vince ereklyéit10 7 . Ezekben a transzlációs feljegyzésekben nincs szó Hadrian vértanúról. Milyen módon jutott tehát az ereklye Mosaburgba? Ugyanis a nem mindennapi eseménynek a Conversióban nyoma kellett volna, hogy maradjon. A salzburgi érsekek karinthiai és pannóniai tevékenységét tárgyaló forrástól ez nagyon is elvárható. Az Ennstől keletre, Pannoniában ezt az egyetlen, legalábbis a test jelentős részét magába foglaló ereklyét őrizte templom a 9. században. A másik vértanúereklye a karinthiai Uueride Primus és Felicianus ereklyéje (Maria-Wörth, Carinthia). A Conversiot — jól tudjuk—éppen annak igazolására írták, hogy az érsekek mennyire tevékenykedtek a keleti végek egyházszervezésén és templomépítésén. A szerző részletesen beszámol a templomépítésről: Liupramm érsek kőműveseket, festőket, kovácsokat és ácsokat küldött Mosaburgba. Éppen a vallásos lényegről, az ereklyetranszlációról feledkezett meg a CBC szerzője? Ha a legfontosabb ajándékot, az ereklyét is az érsek küldte, erről az írónak meg kellett volna emlékeznie. Arról azonban hallgat, csupán annyit mond, hogy „ebben a templomban Adrianus vértanú pihen eltemetve". Ezért reális és a Bibliotheca Hagiographica Latina is őhozzá kapcsolja a salzburgi traszlációt (BHL 3857.). A Translatio Hermetis ünnepnap közlése azonban magyarázatra szorul. Ugyanis a Rómában vértanúhalált halt és augusztus 28-án ünnepelt Hermest a via Salaria vetus katakombában (a coemeterium is róla volt elnevezve) temették el. A 4. század végén Damasus pápa (633-384) földalatti bazilikát építtetett temetési helyén a tiszteletére, majd IV Gergely pápa (827-844) a vértanú maradványait a Róma városi szent Márk bazilikában temette el (Hermes Róma városi, a lehetséges transzlációt megelőző történetéről a MH Comm. p. 473, Delehaye, Hippolyte: Les Origines du culte des martyrs, Bruxelles 1933, 271-2.). Kétségesnek látszik, hogy az ünnepelt szent testét adták volna át a salzburgi érseknek. Bár a corpusculum megjelölés lehet, hogy azt jelenti: a teljes váz átadása nem történt meg. Mindenestre a transzláció ünnepnap-közléséből kétségtelen, hogy a szentet a Róma városi vértanú maradványainak tulajdonították. Kérdés azonban, hogy az ereklyéknek ez az azonosítása mennyire maradt élő a következő évtizedekben. Ugyanis a 9. századi Usuard-martyrologium március 1-én tartja számon Hermes és Hadrianus vértanúkat Massiliából (Marseilles). A massiliai Hermes nevű vértanú léte kétségtelen (MH március 1. p. 121.). Hermes és Hadrianus együttes szerepeltetése a MH kritikai kiadása szerint Usuard tévedése. J. Dubois (Le Martyrologe d'Usuard, Texte et comentaire, Subsidia hagiographica nr. 40, Bruxelles 1965, 188; 93.) azonban az adatot hitelesnek tarja, és a MH szöveginterpretálását tartja tévedésnek. Nem tudom megállapítani, hogy a MH kommentára vagy Dubois Usuard kommentára-e a helyes következtetés. Abban az esetben is, ha Usuard nem tévedett és Marseillesben két vértanú, Hadrián és Hermes volt, együttes szereplésük a fennmaradt martyrologiumokban nem mutatható ki. A 9. századtól a kalendariumokban a március 1-én sem Hadrianus, sem Hermes ünnepe nem szerepel már. Ezért valószínűtlen, hogy a St. Germain-des-Prés-i apát állítása, akinek lehetett helyi értesülése a marseillesi vértanúkról, a salzburgi hagiográfiai ismeretek közé eljuthatott volna. A 875 körül meghalt apát martirologiumának közlése aligha befolyásolta a salzburgi ereklyék sorsának alakulását. Kevéssé valószínű, hogy a két, Usuardnál együtt szereplő vértanú alapján értették volna félre két évtizeddel a transzláció után a Hermesszel érkező másik ereklye kilétét: azaz ezért gondolhattak arra, hogy Hadrianus vértanú maradványai. 105 Ann. St. Rudberti 859 (p.770); a testrészek ellenére corpora sanctorum martyrum Crisanti et Dariae olvasható: Dümmler E.: 1860, 294. Az ereklyét később Gebehard érsek Admontnak adta szent Paternianus ereklyéivel együtt, Dümmler. i. m. 1860, 294. 106 Losek, Conversio 1997, 57. 107 Dietmarus archiepiscopus Salzburgensis Romám venit, et sanctum Vincentium adduxit in pátriám: Auctuarium Garstense, MGH SS IX 565.; Dietmarus archiepiscopus sanctum Vincentium Salzburc detulit, Annales s. Rudberti MG SS IX 770.
