Századok – 1999
Tanulmányok - Urbán Aladár: Agitáció a magyar köztársaságért 1848/49-ben II/221
238 URBÁN ALADÁR varázsolják; mert lesz szabadság, egyenlőség, testvériség és állandó béke."6 6 Október 31-én, a schwecháti csata napján a Marczius a történelmi pillanatról írt, hogy a „dicső ifjú sereg" 34 ezer emberrel és 70 ágyúval Bécs alatt áll. A szerző úgy érezte, hogy vissza kell térnie az október 9-én már megfogalmazott gondolathoz. „A magyar elem e pillanatban egészen republicanus gondolkodású, s lényegileg véve a hűtlen István alattomos megszökése óta az ország tettleg respublica, mellynek elnöke Kossuth Lajos, ministerei a honvéd bizottmány tagjai." Majd nagy elégtétellel így zárta a cikket: „A dynastia számításainak legnagyobb része tökéletesen kudarczot vallott." Schwechát után érthetően csökkent a republikánus agitáció, de ellene — ismereteink szerint — egyedül a Közlöny esetében léptek fel. A lap november 3-i számában olyan antimonarchista megjegyzést használt azzal kapcsolatban, hogy akadályozzák a külföldi lapok bejutását hazánkba, hogy a belügyminisztérium szükségesnek tartotta a szerkesztőt figyelmeztetni: „a jelenlegi monarchista formák közt" a kormány hivatalos lapjában nem közölhető olyan nézet, amely „a fennálló kormányformákkal merőben ellentétben áll".6 7 A sajtó, mindenekelőtt a radikális sajtó hangvételét a vereség nem befolyásolta. Az azonban megfigyelhető, hogy az írások nem a respublikát hangoztatják, hanem a függetlenséget igénylik. Jellemző példája ennek Csernátoni Lajos írása a Marczius Tizenötödike november 16-i számában. „Mi a mint napok előtt [t. i. november 14-én] kijelentettük, nem bánjuk, ha a respublika kikiáltása mostantól már el is marad, ámbár erre sem látunk okot, csak a függetlenség, a lotharingiai háztóli elszakadás, menekülés nyilvánítassék. ' ' Majd így folytatja a jólértesült szerző, aki tud Kossuth szándékáról, hogy a konszolidáció jeleként kormányt akar szervezni: „És ha a fenséges actus megtéve van, akkor bízzátok meg a független Magyarország elnökét a kormány alakításával."68 Erre rövidesen válasz érkezett Hunfal vy Pál tollából, a Kossuth Hírlapja hasábjain. Hunfalvy szeptember végétől sorozatban cikkezett a lapban, s egy nappal azelőtt, hogy Kossuth a lajtai táborba indult, kifejtette véleményét, hogy a seregnek — ha nem akar csabdába esni — nem szabad Jellasicsot követni Ausztriába. Most, november 24-én arról írt, hogy egyesek „fészkelődnek", hogy kiáltsuk ki a függetlenséget. Higgadt érveléssel erre azt hangsúlyozta, hogy Magyarország nem számíthat a nagyhatalmak támogatására. A jogtalan megtámadás ellen jogosan védekezünk, de jogos kívánatainkat el kell ismertetni Európával. „Ha győzünk — szól a figyelmeztetés —, s az alatt az európai politika változott, megtaláljuk, amit ránk is hoz; de magunk nem meijük az európai politikát átváltoztatni akarni."69 Ez óvatosságra figyelmeztető hang azonban — legalább a Kossuth Hírlapja írásai között - kivétel volt. November 28-án már megjelent a lapban az az írás, amely Hunfalvy fejtegetéseit az európai hatalmi egyensúlyról meghaladottnak, időszerűtlennek minősítette.7 0 66 Két nappal korábban az MT okt. 23-i számában Nyíri Józsa a várható nagy győzelmekről s arról írt, hogy akkor dönthetünk: megmaradunk-e „a királyi bibor kopott palástja" alatt, vagy megalkotják a népfelség uralmát. Majd így figyelmeztetett: ,A köztársaságot kivívni nem nehéz, megtartani és megoltalmazni, ez a feladat." 67 V Windisch Éva: Közlöny (1848-1849) A forradalom és szabadságharc hivatalos lapjának története. Bp. 1958. 36-37. Kosáry, Sajtótörténet, II/l. 171. 68 A MU már okt. 13-i számában azt javasolta, hogy válasszák meg Kossuthot kormányzónak. 69 A cikk előzményeire és visszhangjára ld. Kosáry, Sajtótörténet, II/l. 196-197. Hunfalvy szeptember - novemberi publicisztikájára ld. Napló. Előszó, 21-25. 70 Ld. Kosáry id. mű 197
