Századok – 1999
Tanulmányok - Urbán Aladár: Agitáció a magyar köztársaságért 1848/49-ben II/221
AGITÁCIÓ A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGÉRT X848/49-BEN 239 V. Ferdinánd lemondatása és Ferenc József trónralépése december 2-án új helyzetet teremtett: az országgyűlés nem ismerte el Ferenc József trónutódlását és ragaszkodott ahhoz, hogy az ország királya V. Ferdinánd. Kossuth december 6-án értékelte lapjában a helyzetet, s rámutatott, hogy a nemzetiségeket azzal ámították, hogy a magyarok le akaiják termi a királyt, s most ezt a kamarilla cselekedte meg. Erről a lépésről a magyar felet nem tájékoztatták, pedig a magyar királyság — érvelt Kossuth — „két oldali kötés. Király az, aki szent István koronájával megkoronáztatik, s a nemezt által elébe tett koronázási oklevelet alá írja, s arra megesküszik. Koronázás, koronázási oklevél s királyi eskü nélkül nincs király. ' ' Majd így folytatta: „V. Ferdinánd a nemzet megegyezése nélkül nem abdicálhat; ha áruló, elveszti koronáját, ha tehetetlen, a nemzet fog gyámságáról s az ország kormányzatásáról gondoskodni;71 de ő sine me de me [vagyis: rólam - nélkülem] Magyarország trónusát Péterről Pálra át nem lökheti." Kossuth összegzése: „Az országgyűlés gondoskodjék kormányzóról. Az V. Ferdinánd iránt hűséget esküdött hadsereg pedig ezen hűség érzeténél fogva is, verje meg Windischgrätzet, egy törvénytelen usurpátor hadvezérét..."72 A Pesti Hírlap másnap, december 7-én így kommentálta a helyzetet:, A magyar trón üres! I. József Ausztria császára." December 8-án Csernátoni aMarczius Tizenötödike szerkesztője a függetlenség kikiáltásáról cikkezett. Nem kell kikiáltani, mondják egyesek, mert minden a győzelemtől függ. Ο megfordítaná ezt az elvet - úja. Ha minden a győzelemtől függ, miért ne nyilatkozathatnánk ki függetlenségünket, sőt miért ne kiálthatnánk ki a köztársaságot, ha úgyis minden „a győzelemtő függ". Érvelésének lényege: „Ha vesztünk, úgy is hiába volna állítani, a dinastia előtt, hogy pártolói voltunk a háznak, mert úgy sem hinné el; ha nyerünk, úgy annál inkább fényesebben szólhatnánk Európa népeihez..."73 A Marczius republikánus érzelmeit ezekben a napokban grafikusan is kifejezésre juttatta. A Nemzeti Színház programjának a december 2-i számban megjelent hirdetésében a szokott módon alkalmazott címeren ott a korona. December 4-én a korona a címeren félrecsapva szerepel, míg december 9-én már elhagyják a koronát.7 4 Ugyanezen a napon (december 9-én) a Pesti Hirlap vezércikke óvatos fogalmazásban elítéli a sajtót, amely szüntelenül a forradalmat emlegeti, s „a vétkes törekvések elleni fellépésül" a kormányforma megváltoztatása mellett agitál. Az írás elismeri, hogy jogosan keveslik a márciusi eredményeket, de — mint íija — „az újabb eredményeket a haza eredményeid óhajtjuk, s nem akarjuk még most okává tenni". A nép a nyár folyamán még tisztelte a királyt, s ha most kérdeznék, ragaszkodik-e a dinasztiához, bizonyára nemmel felelnie.75 A kérdés ki-71 A Kossuth Hírlapja okt. 18-i számában Barsi József a bécsi újabb forradalom eljárásának lehetőségeit mérlegelve (a fejedelem újabb menekülése miatt) három lehetőséget felsorolva, második helyen az uralkodó gyám alá helyezését és régens állítását említette. 72 KLÖM ΧΙΠ. 652-654. A Nemzetőr c. hetilap már okt. 19-i számában arról írt, hogy hírek szerint Ferdinánd lemondott testvérének fia, Ferenc József javára - Az nem volt titok, hogy az udvari körök Ferenc Józsefet 18 éves korában — apja, a trónörökös mellőzésével — akaiják trónra ültetni. Erre alapult Kossuth júliusi javaslata, hogy „adják" Budára Ferenc Józsefet „ifjabb királynak", ld. KLOM ΧΠ. 644. 73 Id. Erdős, A köztársasági eszme, 19-20. December 8-án jelent meg Birányi Ákos: Nincs többé király! Mit kell a nemzetnek tenni? c. röpirata. 74 Ld. Spira György: Az úgynevezett Kossuth-címerről. Levéltári Közlemények. 1994. 97. Dec. 12-én Hunfalvy Pál azt jegyezte fel naplójában, hogy az OHB korona nélküli pecsétet használ; id. mű 122. Ennek azonban nincsen nyoma 1849 áprilisáig. 75 A nép republikánus voltáról ld. „Republicanus" levelét Pálfi Alberthez: MT dec. 28.
