Századok – 1999
Tanulmányok - Urbán Aladár: Agitáció a magyar köztársaságért 1848/49-ben II/221
234 URBÁN ALADÁR döttség megbízásáról szóló határozat elsősorban azt tette szóvá, hogy a Bécsbe küldött miniszterek (Batthyány és Deák) „az országot és a királyi széket veszélyeztető" halogatással találkoztak. Ezért azt az utasítást adta a Pázmándy Dénes elnök vezetésével delegált küldöttségnek, hogy hozzanak „határozott bizonyságot" afelől: „váljon a dynastia akarja-e őszintén a nemzetet azon törekvésében támogatni, hogy az országot őfelségének csorbítatlanul megtartsa, s az őfelsége által szentesített törvények minden pártütés ellen sértetlenül fenntartassanak?"50 A beszéd és a határozat hangvétele jól mutatja, hogy az államirat — amelyről a nyilvánosság előtt egyelőre nem esett szó — miként radikalizálta az országgyűlés hangulatát. Az osztrák kormány és az udvari körök nyíltan ellenséges fellépése természetesen nemcsak a képviselők magatartását befolyásolta. Az államirat léte nem maradt titokban, s ez érthetően erőteljes antimonarchista reagálást váltott ki. Szemere Bertalan így számolt be szeptember 6-án a fővárosi hangulatról Vay Miklósnak, Erdély királyi biztosának: „... az emberek lelkében a monarchia tisztelete haldoklik, mert kezelői becstelenül bánnak a magyar jogszerű érdekekkel".51 A Pesti Hírlap névtelen cikkírója szeptember 9-én az államiratra utalva azt hangsúlyozta, hogy „a királyi szó szentségét" járatják le azok, akik azt állítják, hogy a pozsonyi törvények szentesítése nem volt őszinte, mert azt kikényszerítették. „Csak elő tehát a reakció tanaival - kiált fel. Szépen megköszönik azt a respublica hősei." Batthyány és Deák hosszú — és hír szerint eredménytelen — bécsi küldetése és az országgyűlés küldöttségének késedelmes visszatérése az Egyenlőségi Társulatot védelmi intézkedésekre késztette. Az általa tervezett „honvédi ezred" esetleges akciói — bár fegyvere tudomásunk szerint nem volt — felboríthatták a főváros ezekben a napokban feltétlenül kívánatos nyugalmát. Ezért szeptember 9-én a Kossuth Hírlapja vezércikkben helytelenítette a szervezkedést, s hogy „egy kis club a nemzet ellenében" akar cselekedni.52 Kossuth érthetően arra törekedett, hogy a feszült légkörben semmiféle zavargásra, vagy dinasztia-ellenes fellépésre ne kerüljön sor. Szeptember 9-én így írt erről Csány Lászlónak, a Dráva-vonal biztosának: „Abécsi árulás dühbe hozza itt az embereket, s az országgyűlés elhatározva lenni látszik Magyarország ön állásának megvédésére bármi halálos veszélyre is. Én mindent elkövetek, hogy a lázadások kikerültessenek, a nyugalom gyeplőjét az ország gyűlés tartsa kezében, a dynastialis szin megtartassák, s István herczeg maradjon a végrehajtó hatalom élén..."53 A főváros rendjét szeptember 10-én este, amikor Batthyány és Deák az eredménytelen útról, az országgyűlési küldöttség a semmitmondó válasszal megérkezett, sikerül fenntartani. Nem került sor zavargásra sem 11-én — amikor a kabinet lemondott és az országgyűlés Kossuthra és Szemerére bízta a kormányt —, sem 12-én, amikor a nádor, aki nem hagyta jóvá Kossuthék megbízatását, ismét Batthyányt kérte fel kormányalakításra. Igaz, szeptember 11-én este a képviselőház körül „Nem kell király!" felkiáltások is hangzottak, aminek híre azután vidéken és a déli táborban 50 Kossuth beszéde: KLÖM XII. 881-887. Az országgyűlési határozat jegyzőkönyve: Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. S. a. r. Beér János. Bp. 1954. 214-215. 51 OL H 113 Vay Miklós iratai, 1848:987. 52 Ezeknek a napoknak részleteire ld. Urbán Aladár·. Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében. In: A nagy év sodrában, 462-581. 53 KLÖM XII. 899.
