Századok – 1999

Történeti irodalom - Győrffy György: Pest-Buda kialakulása (Ism.: Csukovits Enikő) I/195

196 TÖRTÉNETI IRODALOM 196 a tatárjárás .utáni újjáépítéstől illetve a Várhegy betelepítésétől terjedő időszakot ismerteti. A források — főleg a vizsgált első két évszázad estében — meglehetősen tág teret engednek a feltételezéseknek, következtetéseknek, Györffy György is gyakran élt a ,jó okkal feltételezhetjük", „valószínűleg", „feltehetőleg" stb. kifejezésekkel. Egyes problémákról évtizedeken keresztül folyt a vita, így pl. Kurszán tisztségéről, székhelyéről — az ún. Kurszánváráról —, az Árpádok korai várairól vagy az első budavári királyi udvarház helyéről. A kérdések egy részéről vélhetőleg soha nem lesznek biztos információink, így a következtetések szerzőnként változhatnak, időről-időre újabb vitákat indukálva. Hogyan történt Pest és Buda kialakulása Györffy György olvasatában? A honfoglaláskor a mai Budapest területén a két vezér, Árpád és Kurszán választott szálláshelyet magának: Árpád a Csepel-szigeten, Kurszán pedig Óbudán, a volt Aquincum területén. Pest településének kezdetei a 10. század második felére, Fájsz fejedelemségének idejére tehetők. A honfoglalás után nem sokkal vezéri központtá alakult Pest-Buda, ahová a hagyomány szerint Árpád fejedelmet is temették, mégis csupán az Árpádok kihalása után vált az ország székvárosává. A 10. század végén Géza fejedelem áthelyezte székhelyét Esztergomba, Óbudán, Pesten és a Csepel-szigeten azonban utódai továbbra is tartottak fenn királyi udvarházat. Az ekkor még Budának nevezett Óbuda III. Béla király idején tett szert nagyobb jelentőségre, a budai prépost egyben a király kancelláija is volt. A pesti rév mindkét oldalán elterülő Pest a dunai átkelés lehetősége és élénk kereskedelme folytán vált fontos településsé. 1241-ben Óbuda és Pest egyaránt a tatárok martalékává vált, az újjáépítés pedig merőben új viszonyokat hozott létre: IV Béla király egy újabb tatár támadás hírére a pesti polgárokat a nehezen megközelíthető, forrástalan, ezért eddig lakatlan budai Várhegyre telepítette. A Budaújhegy, Pestújhegy névvel váltakozva illetett Buda lakossága két irányból költözött a hegyre: előbb a magyarok telepedtek a budai váraljáról a Mária Magdolnának nevezett templomuk környékére, őket követően, 1247-ben a pesti németek a Boldogasszonyról nevezett templomuk köré. A Vár betelepítését az első rektor 1264. évi kinevezésével tekinthetjük befejezettnek. Az anyaváros Pest Budavár külvárosa lett, a Duna jobb partján elterülő Kispest vagy Kelenföld (a mai Tabánbem) váralji településként szerepelt tovább. Óbuda jelentősége ekkor még nem csökkent: továbbra is maradtak módos polgárok a városban, a budai káptalan itt folytatta hiteleshelyi tevékenységét, s a mai főváros területén itt állt egyedül királyi palotának nevezhető épület. A Várhegyen alapított új város, Buda azonban sokkal dinamikusabban fejlődött, s rövidesen az ország legjelentősebb városává vált. Királyi székvárossá azonban a 14. század elején is csak átmenetileg vált, az Anjouk az 1320-as évektől Visegrádon tartották udvarukat. Buda csak egy évszázaddal e kötet időhatárán túl, Zsigmond uralkodása alatt lett székváros. Györffy György koncepciója nem változott a könyv megírása óta eltelt közel három évtized alatt. A szövegen csak néhány helyen módosított, hasznosítva elsősorban saját újabb kutatásait, valamint az azóta végzett régészeti feltárások eredményeit. Az új szövegrészek jól mutatják, mi foglalkoztatta a szerzőt az elmúlt években: a könyvben új szakasz taglalja a honfoglalást megelőző időszak éghajlati változásait, egy rövid betoldást kapott a 11-12. századi történetírás illetve a ferences krónika, s a mostani kötetben többet olvashatunk az egykor a Fehérvártól Budára vezető út mellett fekvő Kánáról — melynek apátságát H. Gyürki Katalin tárta fel —, és a Kamaraerdőről. A kötet jegyzetanyaga is kibővült, az olvasó a kötet végén naprakész irodalomjegyzéket talál. Az illusztrációk jelentős része az első kiadásban is szerepelt, hat térképet azonban már e kötet számára rajzolt Nagy Béla. Az első két kiadásban 1301-nél, az Árpád-ház kihalásával ért véget Györffy György szövege, az Anjou-kor eseményeit már új szerző, Kubinyi András írta meg. A mostani kötetben Györffy György néhány oldalnyi terjedelemben még kitért a trónjelöltek küzdelmére, Károly Róbert trónrakerülésére. A rövid fejezetben merőben új Károly Róbert-képet festett, amely minden eddiginél sötétebbre sikerült, ellenszenve okának kifejtésével azonban még tartozik az olvasónak. Pest-Buda-Óbuda ebben a korban nem egyszerűen három, egymással szoros kölcsönhatásban álló település volt, országos jelentőségük sok szempontból megelőzte Buda székvárossá válását: a 13. századtól itt volt két országos bírói fórum állandó székhelye, Budán illetve Rákosmezőn tartották az országgyűléseket, s a budai káptalan fontos központja volt a jogi írásbeliségnek éppúgy, mint a történetírásnak. A kormányzati, gazdasági és kulturális szempontból egyaránt jelentős három város és a környező települések Árpád-kori történetét áttekintő kötet széles körben teheti ismertté a főváros múltjának legkorábbi évszázadait. Csukovits Enikő