Századok – 1999
Történeti irodalom - Zsoldos Attila: Az Árpádok és alattvalóik (Ism.: Rácz György) I/197
TÖRTÉNETI IRODALOM 197 Zsoldos Attila AZ ÁRPÁDOK ÉS ALATTVALÓIK. Magyarország története 1301-ig. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1997. (Történelmi Kézikönyvtár) 280 p. + 3 térképmelléklet A Csokonai Kiadó Történelmi Kézikönyvtár sorozata az 1990-ig teijedő magyar történelmet hét kötetben kívánja a „történelmet tanulók és a történelem iránt érdeklődők" elé tárni két esztendő alatt. A szerkesztők a hét kiszemelt szakmailag elismert, a területen „magasan jegyzett" kutató, egyetemi oktató elé a következő kritériumokat állították: korszak-monográfiájuk foglalja magába tárgyköre valamennyi fontos adatát, összefüggését, legyen tárgyszerű, politikai és ideológiai előítéletektől mentes, tartalmazza a legújabb kutatási eredményeket, ezen kívül varázsolja el olvasóit lebilincselő apró részletekkel, amelyek közelebb hozzák az egyes időszakok izgalmas, különleges világát. Mind emellett a szerzők legyenek „felkészültek arra, hogy történelmi korszakokról, jelenségekről, személyiségekről jól tanulható és tanítható ismereteket adjanak", vagyis legyenek közérthetőek és ne ködösítsenek. Hogyan lehet mindezeknek a feltételeknek megfelelni egy vékony kis könyvben? A marxista eszmei nyomás alól felszabaduló történetírásunk 1989 után egyre-másra igyekezett kifejezetten az érdeklődő nagyközönség valamint a középiskolai és egyetemi diákság számára elkészíteni a hasonló igényű hosszabb-rövidebb szintéziseket. Az IKVA Könyvkiadó „Korszerű történelem érettségizőknek és felvételizőknek" sorozatában Draskóczy István készítette el a középkori Magyarország történetének rövid vázlatát. A Háttér Lap- és Könyvkiadó Magyarok Európában sorozatának első részeként Engel Pál írta meg az 1440-ig tartó fejezeteket (1990). Míg az előbbi szükségszerűen tömörre sikerült, utóbbi legnagyobb erénye - az Anjou- és Zsigmond-kor ebben a formában újszerű bemutatása mellett -, hogy a magyar és európai történelmet párhuzamosan, ill. együtt láttatja. Hogy csak az Árpád-kornál maradjunk, az Adams Kiadó Magyarország Krónikája sorozatában Zsoldos Attila munkájával nagyjából azonos terjedelemben három szerző (Fodor István, Makk Ferenc, Kristó Gyula) írta meg korai történelmünk első századainak történetét (1992). A Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 3. köteteként bocsátotta közre 1993-ban Kristó Gyula összefoglalását „A Kárpát-medence és a magyarság régmúltja (1301-ig)" címmel. Minden történelemkönyv szerzője választani kényszerül: vagy így, vagy úgy, de szét kell szabdalnia az alapvetően egységes történelmet, azért, hogy tárgyalható és előadható legyen. Többnyire a történelem politikára, gazdaságra, társadalomra és kultúrára való felosztásának hagyományosan jól bevált rendszeréhez szoktak nyúlni a monográfusok. Kristó könyve klasszikus példa erre. Nemcsak Zsoldos könyvével azonos témája (Árpád-kor), de hasonló terjedelme (299 lap) és igénye („rövid, tömör, de olvasmányos formában adjon korszerű ismereteket") miatt is összehasonlítási alapul kívánkozik. Kristó munkáját korszerű tankönyv bolti hiánya miatt több felsőoktatási intézményben kötelező tankönyvként írják elő és a diákok általában „könnyen tanuiható"-nak tartják közérthető stílusa és hagyományos tárgyalásmódja miatt. A történelmet kronologikus rendben, azon belül is az eseménytörténet (politika), gazdaság, társadalom, művelődés klasszikus felosztásában adja elő. Zsoldos Attila új összefoglaló kötete szakít ezzel a módszerrel. Részben talán azért, mert korábban már maga is írt egy hasonló jellegű, időrendet követő, nagyon jól sikerült rövid összefoglalást az Árpád- és az Anjou-korról (a Pannon enciklopédia sorozat A magyarság története kötetében 1994-ben), és ennek valamelyest kibővítését feltehetően nem látta célszerű megoldásnak. Másrészt talán ott lebegett a szeme előtt egyfelől Eckhart Ferenc 1946-ban megjelent kitűnő monográfiája (Magyar alkotmány- és jogtörténet), amely intézmények és jogintézmények szálára fűzte fel alapvetően alkotmány-, társadalom-, és jogtörténeti összefoglalását az eseménytörténet szükséges minimumával, másfelől Fügedi Erik 1974-ben megjelent nagy sikerű népszerűsítő, de a szakirodalomban is gyakran idézett munkája a 15. századi Magyarország vezető rétegéről (Uram királyom...). Zsoldos a Fügedinéi jól bevált felosztást követi, társadalmi tablóját azonban kiszélesíti. Az olvasó az Árpád-kor egészének történetét a kor társadalmának tükrében ismerheti meg, ugyanis a könyv 15 fejezetéből 12 „a kor szereplőinek egy-egy típusát rajzolja meg". Amint a kronologikus felosztás esetében szükségszerűen széttöredezik pl. a társadalomtörténet - az összetartozó, esetleg több évszázadon is átívelő jelenségek több fejezetben is felbukkannak, - a Zsoldos által választott megoldás esetében a köztörténeti és külpolitikai részek széttöredezése, több fejezetben való előbukkanása a szükségszerű. A magyar őstörténet tárgyalása például a könyv több fejezetében is előkerül, egységesen azonban sehol. A hagyományos felosztást kedvelőknek ez valószínűleg furcsa és szokatlan, de létjogosultsága mellett legalább annyi érv Szól, mint ellene.
