Századok – 1999

Történeti irodalom - Erdélyi okmánytár (Ism.: Szovák Kornél) I/190

192 TÖRTÉNETI IRODALOM 192 A kötet összeállításában, illetve az előmunkálatok során Jakó professzor heroikus munkát végzett. Külön kiemelkedő érdeme a kötetnek, hogy önálló forráskritikai alapokra helyezkedett, az egyes darabokat a korábbi közlésektől eltérőleg mind kritikai megjegyzésekkel látta el, néha eltérve a hazai diplomatikusok konszenzusától is (pl. 13. sz.). A korábbiakban a legteljesebb forrásanyagot egybehordó szászok számbeli mutatóihoz képest nagyságrenddel nagyobb a most megjelent kútfők száma: Teutsch - Firnhaber 385, Zimmermann - Werner 288 Árpád-kori darabjához képest Jakó Zsigmond 603 regesztája a forrásbázisnak tetemes növekedését mutatja. A 603 regeszta között összesen mintegy 37 teljes szövegű oklevél kapott helyet, melyek korábban még nyomtatásban nem láttak napvilágot, köztük 10 említés vagy tartalmi átírás, 27 teljes szöveg (114., 185., 196., 228., 275., 286., 303., 313., 332., 351., 363., 364., 412., 422., 433., 435., 442., 443., 444., 460., 461., 509., 513., 539., 543., 546., 550., 560., 568., 573., 584., 589 [3,4,5,6]., 593., 596. sz.). Kiemelkedik a kiadatlan II. András- (114. sz.), IV Béla- (196. sz.), István herceg- és V István- (275., 286. sz.), valamint a VIII. Bonifác pápa-féle oklevél (593. sz.), de a vajdai (332., 539., 550. sz.), kalocsai érseki (351. sz.) és számos erdélyi káptalani (363., 433., 444., 560., 568., 573., 584., 596. sz.) oklevél is figyelmet érdemel és jelentős nyeresége történetkutatásunknak. A közölt forrásanyag nem csak nagyobb számú de műfaji és tartalmi tekintetben színesebb is mint a korábbiak. Jelentős számbeli gyarapodást jelent néhány elbeszélő forrás (8., 191., 192., 193. sz.) felvétele, legföljebb az a kérdés, vajon minden lényeges szöveg feldolgozást nyert-e: a 8. sz. esetében pl. az olsavai csatában részt vett besenyő és székely csapatokat említő krónika-helyen valószínűleg nyugat-magyarországi székelyekről van szó, így felvételének indoka legalábbis magyarázatot igényelt volna (a székelyeket szintén említő, az 1146. évi Lajta-menti csatát leíró párhuzamos krónika-hely ugyanakkor hiányzik a listából, SRH I, 456, de nem szerepel az Albericus Trium Fontium monachus által feljegyzett eset az erdélyi vörös emberkékről sem, Gombos 32. o. stb.). További műfaji és tartalmi gazdagodást jelentenek a Váradi Regestrum számos bejegyzése (36-61., 63-73., 75-89., 92-106., 108-113., 116., 156., 182. sz.), az gyulafehérvári káptalan regisztrumának újabban ismertté vált feljegyzései (410-411., 413-416., 423-426., 490., 492-494. sz.), ciszterci statútumok (34-35, 40. sz.), premontrei monostor-jegyzék (176. sz.), és számos oklevél-narráció (262., 265., 267., 268., 282., 290., 325., 392., 406., 438. sz.), melyek többnyire IV Béla és fia feketehalmi ütközetéről emlékeznek meg. Az oklevéladók listája önmagában is meglehetősen színes: a legnagyobb számú pápai, királyi és hiteleshelyi oklevelek mellett megtaláljuk az erdélyi püspökök, a jesi püspök (502. sz.), az örmény érsek (567. sz.), a bíborosok (429. sz.), a legátusok stb. oklevelezésének emlékeit egyaránt. Alig-alig akad olyan, a történeti Erdélyre vonatkozó adat, mely Jakó Zsigmond figyelmét elkerülte volna. Egy érdekes forráshellyel mégis kiegészíthetjük a megjelent anyagot. Köztudomás szerint az internetes adatközlés a bölcsésztudományokban csak napjainkban kezdi meghozni első gyümölcseit. Nemrégiben a Los Angeles-i kutató, Steven M. Wight lekötelező előzékenységgel közzétette kéziratkutatásait (a következő URL alatt található a recenzió lezárása idején: http://www.loop.com/~swight). Eddig is tudtuk, hogy a bolognai ars dictaminis-író és retorika-tanár, Boncompagnus (Boncompagno da Signa) (1170 k.-1240 k.) nagy hatású levélminta gyűjteményében vannak magyar vonatkozású adatok (Gombos 891. sz. 417-418 1.), mivel azonban művei nagyobbrészt kiadatlanok és nehezen hozzáférhetők voltak, ezek módszeres hungarica-szempontú feltárása és kiaknázása eddig még nem történt meg. Steven M. Wight közleményében található egy, a történeti Erdélyre vonatkozó s 1215 (legkésőbb 1226) előttre tehető levélminta, melyben egy erdélyi kanonok azt kéri a pápától, hogy apostoli levelével ajánlja a magyar király figyelmébe. A levél szövege címével együtt a következő: De illis, qui petunt commendari principibus. "Petit a sanctitate vestra magister. A. Ultrasilvanus canonicus, ut eum dignemini litteris apostolicis illustri regi Ungarie commendare, rogantes ut ob vestram reverantiam ipsum de caro cariorem velit habere." (Boncompagnus v. Rhetorica antiqua 3.20.24, jó szöveget őrző kódexe pl. Münchenben BStabi clm. 23499.). Az ma már eldönthetetlen, hogy valódi petícióról vagy fiktívről van-e szó, regisztrálása a mai gyakorlatnak megfelelően mégiscsak érdemes (az Urkundenbuch des Burgenlandes is felveszi a fiktív levélmintákat). Tartalmilag is gazdag a forrásanyag: a legnagyobb számú királyi adománylevelek és hiteleshelyi birtokperes eljárások mellett találunk kiváltságleveleket (pl. a sárdi püspöki népek kiváltságolása 535. sz., a désaknai hospesek kiváltsága 465. sz., a tordaaknai királyi népek kiváltsága 482. sz.), végrendeleteket, búcsúengedélyt (567. sz.), püspök és mesteremberek közti szerződéseket (430. és 480. sz.), szentszéki ügyet (440. sz.), vámszabályozást (448. sz.), a legátus tevékenységének támogatását szorgalmazó pápai oklevelet (459. sz.), vagy éppen a kormányzat mindennapjaiba