Századok – 1999
Tanulmányok - Tóth Endre: Szent Adorján és Zalavár I/3
14 TÓTH ENDRE területről érkezett. A 8. században számos vértanúereklyét szállították Itáliából Bajorországba és a birodalomba: az ereklyék számára templomot építettek vagy egy meglevőben helyezték el. A CBC alapján abban nem kételkedhetünk, hogy Mosaburgban valóban egy vértanúnak tartott szent ereklyéjét helyezték el. Nem kell azonban arra gondolni, hogy az ereklye az ismert Hadrianus vértanúk bármelyiké volt, habár később annak tartották. Ez az „azonosítás" akként is lehetséges, hogy olyan 4. századi katakomba-temetkezés6 9 felfedezéséről volt szó, amelynek a felirata elárulta, hogy a sírban egy Hadrianus nevű keresztény (vértanú) fekszik. Erre volt lehetőség, hiszen késő antik keresztény sírfeliratot is ismerünk ezzel a névvel7 0 . Az „azonosítás" a szűkszavú vértanújegyzékek alapján, abban az időben nem okozott nehézséget. Amikor a katakomba-vértanú ereklyéit a Dunántúlra szállították — mivel kiléte a nevén kívül ismeretlen volt az ismert Hadrianus nevű szentek egyikének tartották, illetve az ünnepe a martyrologiumokból7 1 , szanktorálékból vagy éppen a Mindenszentek litániájából ismert Hadrianus vértanúk napi ünnepével lett azonos. Hogy ez az ünnep a 9. században a márciusi vagy a szeptemberi Hadrianus-nap volt, nincs adatunk. Lényeges lenne arra a kérdésre válaszolni, hogy az ereklye Bajorországból vagy közvetlenül Itáliából került-e Pannoniába, és főképpen: miért éppen Hadrianus vértanú ereklyéit hozták ide. Véletlen választás is lehetett: a 8. században és később Bajorországba vitt ereklyék többé-kevésbé ismeretlen, de névvel rendelkező vértanúktól származnak. Bajor területen azonban sem szent Hadrianus tiszteletére nem emeltek templomot a karoling korban — később sem —, sem pedig a szent neve személynévként nem honosodott meg. Nincsen nyoma Hadrianus tiszteletének a freisingi, a passaui, a regensburgi tradicióskönyvekben, sem a salzburgi, steier vagy karinthiai oklevelekben. A 8-9. században, Rómába zarándokiások alkalmával a magas állású egyháziak kaptak ereklyéket. Ezekről — különösen jelentősebb maradványokról —gyakran maradtak feljegyzések, máskor a (részleges) transzlációkról csak a templomi patrociniumok segítségével lehet következtetni. A források: 1. A középkori Zalavár szűk körzetében fekvő Mosaburgban templom állt, amelyben Hadrián mártír teste nyugodott. A 875 körül Salzburgban írt Conversio Bagoariorum et Carantanorum72 így fogalmaz: Postmodum vero roganti Priwinae 69 A 10. században egyedül a San Sebastiano katakomba volt ismert. Valószínűleg innen származik Szent Exuperantius teste, amelyet III. Ottó adott át Bernward püspöknek, hogy Fuldába vigye: Goez, Werner: Italien zur Zeit Bernards, in: Bernwards von Hildesheim. Hildesheim-Mainz am Rhein, I. 1993, 131. 70 ILCU 2509 = Silvagni 3276: Roma, Adrianus in pace, Krisztus monogrammal. 71 A martyrologiumokról általában: Dubois, Jacques: Les martyrologies du Moyen Age latin, Typologie des sources du moyen age occidental fasc. 26. Turnhout 1978. 72 „Utóbb pedig Priwina kérésére Liupramm érsek Salzburgból mesterembereket küldött neki, kőműveseket meg festőket, kovácsokat és ácsokat, akik Priwina városában egy tiszteletre méltó templomot emeltek, amelyet maga Liupramm érsek építtetett, és lehetővé tette, hogy ott egyházi szolgálatot végezhessenek. Ebben a templomban Adrianus vértanú pihen eltemetve. Ugyanabban a városban van Keresztelő Szent János temploma" CBC 11, Wolfram, Herwig: Conversio Bagoariorum et Carantanorum, Das Weissbuch der salzburger Kirche über di erfolgreiche Misssion in Karantanien
