Századok – 1999
Közlemények - Szegedi László: A rendszerezés és a meghatározás lehetőségei a címertanban I/145
RENDSZEREZÉS ÉS MEGHATÁROZÁS A CÍMERTANBAN 173 mértani szabályok által egymásra rétegződő elemek, és az ilyen úton létrejövő önszerveződő objektumok genézisét. Gyakorlati címerhatározás A nómenklatúra ismertetése és a címerhatározás szabályainak létrehozása után most hozzáláthatunk a határozói (és klasszifikációs) rendszer megszerkesztéséhez. A használható határozói kulcs összeállításának elsődleges jelentősége az, hogy általa könnyen tájékozódhatunk a címerek birodalmában. A magyar címeranyag meghatározása elméleti szempontból nem számít túlságosan nehéz rendszertani feladatnak, a magyar heraldika jellemzője ugyanis (a mesteralakok másodlagos jelentősége mellett) az egyszerűségre törekvés elve. A magyar címerek közt pl. nyolcnál többször osztott pajzs alig van, de már a négyeit pajzsok is viszonylag ritkán szerepelnek. Az egyszerűség viszont (a meghatározással ellentétben) kissé megnehezíti a klasszifikációt. A magyar városi címerekben pl. 20% alatti az osztott pajzsok aránya (a cseh és lengyel városi címerekben 20%, a német címerekben 25%) és a címermezők több mint 50%-ának kék színű a mezője (Csehországban 31% kék, 28% vörös, 10% ezüst, 5% arany; Németországban 12% arany, 19% ezüst pajzs szerepel és ekörül mozog a kék és a vörös mezők aránya is; az alpesi országokban a vörös aránya meghaladja a többi mező arányát). Ezenkívül a magyar címerekben gyakran szerepel az ember és az oroszlán (Lengyelországban és Csehországban 30% erődítmény, Németországban 40% állat /főleg oroszlán és sas/, Lengyelországban valamivel kevesebb szerepel; Csehországban 25% növény, 30-40% tárgy és 15% ember található a címereken, a szentek azonban nagy számban fordulnak elő a magyar, a lengyel, a német és az alpesi országok címereiben).4 9 A rendszerezést főleg a sok osztatlan pajzs nehezíti, az osztott pajzsok közt ugyanis jóval több rendszertani kategória állítható fel; a meghatározást pedig a nagyszámú kék pajzs nehezíti, és a sok címer. Ez nem véletlen, hiszen Lengyelországgal együtt Magyarországon volt legnagyobb a nemesség aránya Európában. A lengyel heraldika sajátossága következtében azonban egy-egy címert ott akár 600 család is viselhet. Kempelen Béla századunk elején 120 ezer család feldolgozását tervezte genealógiai művében. Ezért nem túlzó, ha a teljes magyar címeranyagot a variánsokkal 150-200 ezerre becsüljük. Ha mindezen címereket egyetlen heraldikai műben gyűjtenénk össze, a címerhatározás szabályainak alkalmazásával a differencia olyan fokát érnénk el, hogy a meghatározási folyamat végén az osztatlan címerek alapcsoportjai a VII. lépést követően átlagosan 15 címert tartalmaznának a kék, és 1,5 címert az arany alapú címerek esetében, míg az osztott címereknél ugyanezen arányok a X. lépés után 0,4-es, illetve 0,04-es átlagot adnának. Ezzel a módszerrel az adott címer könnyen kikereshető egy tematikailag és rendszertanilag jól behatárolható csoportból. A címerhatározás szabályai segítenek továbbá az elméleti heraldika továbbfejlesztésében és a szakterminológia egységesítésében. 49 Carek, J.: Mëstské znaky ν őeskych zemych. Praha, 1985. 57-58.
