Századok – 1999

Közlemények - Szegedi László: A rendszerezés és a meghatározás lehetőségei a címertanban I/145

174 SZEGEDI LÁSZLÓ A címerek gyakorlati meghatározása háromféle módon végezhető el: 1. A határozói kulcs alapján. A meghatározást a kulcs elején, az egyszerű címereknél kezdjük és addig haladunk előre a rendszerben, míg a keresett címert nem találjuk. 2. Követhetjük a határozói kulcs szerkezetét sematikusan mutató dichotomikus határozói táblák elágazásait, hogy megkapjuk a keresett címer rendszertani csoportjának oldalszámát. 3. A konkrét címer alapján megírhatjuk annak betűképét (szigláját), s így keressük azt ki az oldalak tetején szereplő betűképek, betűrövidítések sorrendje szerint. Összeállítható névmutató is, ha ismerjük a család, intézmény stb. nevét, melynek címerét keressük. A tárgymutató ebben az esetben maga a határozói kulcs. Az egyes címereket a határozói kulcsban helyezzük el. Hozzájuk a logikailag rendszertani sorba állított ellentétes ítéletpárok vezetnek el bennünket. A meghatározást a kulcs elején, az egyszerű címereknél kezdjük. Ha a címerhatározás szabályait megtanultuk, hozzáláthatunk a kereséshez. A kulcs első mondata azt állítja, hogy a címer egyszerű, osztatlan. Ha ez az ítélet — a címerhatározás szabályai értelmében — igaz, a meghatározást az ez alatt szereplő mondat igazságtartalmának vizsgálatával folytatjuk. Ha ez ítélet nem igaz, vagyis a címer nem egyszerű (tehát osztott), a meghatározását azon az oldalon folytatjuk, melynek számát a kulcs negációja tartalmazza és a negáció betűképe. A határozói kulcs olyan sorokból áll, melyek tartalmaznak egy római számot (I-től V-ig az osztatlan és I-től VII-ig az osztott címerek esetén), ez jelzi, hogy a meghatározási folyamat melyik lépcsőfokán állunk; tartalmaz egy kis- és nagybetűkből összeállított betűképet, mely rövidített formában közli az ítélet tartalmát. Ezt követi maga az ítélet, mely értelmes mondat formájában tartalmazza az éppen aktuális alapinformációt. (Pl. az arany alapon harántpólyavan). Az ítélet után egy újabb betűkép áll, mely az ítéletben megfogalmazott információ negációjának rövidítése. (Példánknál maradva: az arany alapon kereszt van; tehát nem harántpólya, hanem a rendszertan szerint a kulcsban azt követő mesteralak.) Ez a betűcsoport egyben a kulcs szerint következő helyes információt (vagy helytelent) is tartalmazza. Hogy megtalálása könynyebb legyen, a szigla mögött közölni kell azt az oldalszámot, melyen fellelhető. A határozói kulcs (a klasszifikációs rendszer) természetesen kiegészíthető új elemekkel (ítéletekkel), ha azt az egyes címerábrák vagy címertípusok gyakorisága indokolja. Az egyes nemzeti címeranyagok struktúrája ugyanis egymástól is különbözik. Angliában pl. a rendszer elengedhetetlen eleme lenne a szarufás címerek szerepeltetése. Tehát nem a kulcs határozza meg a klasszifikációs rendszert, hanem a rendszer a kulcsot. Lássuk most a meghatározás gyakorlatát! A címerhatározást tehát a határozó kulcs elején kezdjük. Itt a következő mondatot találjuk: I. EGY A címerpajzs egyszerű, osztatlan (EGY) - (OSZ;) Ha a pajzs valóban osztatlan, a meghatározást a következő sorban, a II. pont szerint folytatjuk: II. Ε Az alap egynemű, egyféle borítású (Ε) - (Κ; T,)