Századok – 1999
Közlemények - Szegedi László: A rendszerezés és a meghatározás lehetőségei a címertanban I/145
172 SZEGEDI LÁSZLÓ Szakály Ferenc4 6 vetette fel ennek lehetőségét, hogy az ekevas és csoroszlya a hódoltsági területtel határos vidék falusi pecsétjein a parasztság önvédelmi szervezetének, a parasztvármegyének a megkülönböztető jelvénye volt. Bár ezt egyes heraldikusok nem fogadják el,4 7 Püspöki Nagy Péter számos ezzel kapcsolatos részletkérdésre adott választ.4 8 A falusi pecséteken látható ábrák törvényszerűségei alapján rekonstruálni tudta a parasztvármegyék területi kiterjedését és azok központjait azokon a hódoltsággal szomszédos barsi területeken is, ahol már a nemesi vármegye fennhatósága is érvényesült. Az ilyenfajta kérdésfeltevés tehát olyan eredményekhez és következtetésekhez is vezethet, melyek más eszközökkel nem érhetők el. Ezért az areális heraldika és más progresszív módszerek bevezetésével nemcsak a heraldika nyerhet, hanem a történettudomány, a művészettörténet, arégészetstb. is. A statisztikai következtetések levonásához nagyszámú címeranyag feldolgozása szükséges, melyhez elengedhetetlen a megfelelő determinációs rendszer. Néha ugyanis egyetlen címer, vagy néhány címer sorozata is rengeteg információt szolgáltathat. Ennek előfeltétele a címerhatározás és a rendszerezés metodológiai kérdéseinek tisztázása, a törvényszerűségek felderítése. A kérdés tehát az, nem lenne-e célravezetőbb megoldás a címerhatározói rendszer alapelvéül a címerpajzson szereplő címerábrák alfabetikus rendjét választani, miként ezt Rentzmann tette? Az ilyen megoldás valószínűleg egyszerűbb lenne, de nem célravezető. Ilyen rendszerben ugyanis nem csoportosíthatók szerves módon a címerek, nem vizsgálható a címerábrák kölcsönös matematikai, statisztikai, tematikai, chorológiai stb. viszonyainak mélyrétege, sem a morfológiai kérdések, és nem vonhatók le ezek által más tudományterületek számára is értékes és hasznosítható következtetések. A határozói elv előnye akkor mutatkozik meg a legmarkánsabban, az alfabetikus rendszerrel szemben, ha pl. olyan esettel találkozunk, hogy egy mezőben szereplő rigóról pontos leírás és címerrajzolat híján, (illetve hiányos ornitológiai vagy a címerképekkel kapcsolatos alapos ismeret híján) nem tudjuk meghatározni, hogy milyen madárral van dolgunk. Ilyen esetben tehát nem szükséges átnéznünk a teljes határozói rendszert, csupán a madarak listáját kell áttekintenünk, ahol az ismeretlen ábra szűkebb rendszertani csoportja kizárásos alapon (nem sas, nem kacsa, nem gólya, nem fecske stb.) jól megközelíthető. A jó címerhatározó rendszer ezenkívül minden nyelvben ugyanazt jelenti, az alfabetikus módszer által viszont káosz keletkezik. A genetikus elv alkalmazása esetén csak egyetlen, címerrendszertani alapokon nyugvó rendszert kell kidolgozni, hogy az általános érvényű legyen, melynek megértéséhez nem szükséges több tucat idegen nyelvet elsajátítani. Az alfabetikus rendszer ezenkívül — felületesebb formában — ugyanúgy megköveteli az alapvető morfológiai problémák vizsgálatát, de nem teszi lehetővé a heraldikai rendszerek lényegének megértését, hiszen nem is ez a célja. A címerhatározás klassziíikációs rendszere tehát olyan szerves heraldikai kulcs, mely felfedi a heroldok kezdetleges rendszereinek értelmét, vizsgálhatóvá teszi a cí-46 Szakály F.: Parasztvármegyék a XVII. és XVIII. században. Értekezések a történettudomány köréből. 49. sz. Bp. 1969. 142. sk. 47 Bertényi Iván: Új magyar címertan Bp., 1994. 98. 48 Püspöki Nagy P: Erb mesta Zeliezoviec. Bratislava, 1976. 147-187.
