Századok – 1999

Közlemények - Szegedi László: A rendszerezés és a meghatározás lehetőségei a címertanban I/145

RENDSZEREZÉS ÉS MEGHATÁROZÁS A CÍMERTANBAN 171 címerében) az Anjouk címeréből, a császárpárti ghibbelin pártjelvény (Capo dell'Im­perio) viszont arany pajzsfőben a fekete császári sas volt. A Bourbonok alatt az ún. elsőrendű városok (bonnes villes) kitüntetésképp kék pajzsfőben három arany liliomot viseltek, I. Napóleon uralma alatt viszont vörös pajzsfőben három arany méhet (a Buonaparték címeréből). Ezért a pajzsfő (és a pajzstalp) címermezőként való értel­mezése a történeti példák nyomán kérdéses. Megállapíthatjuk továbbá, hogy amennyiben a mezőben további címerábra nincs, a pajzs nem lesz osztott (EGY:2a), mert a fő címerábra mindegyik mezőre színváltás nélkül rá van helyezve (Kassa 1369-es címerében ilyen mesteralak a pajzsfő). Ha viszont az egyik mezőben címerábra is van, az külön is meghatározza, hogy a pajzson több címert egyesítettek, s a címer osztott lesz (OSZ:2). Kassa címerének 1502-es bővítésekor a vágott mezőt hasítással megfelezték, s a jobb mezőben a hasított lengyel sast helyezték el. Itt tehát már nyilvánvaló címeregyesítésről van szó, míg az eredeti kék pajzsfő pártjelvényként is értelmezhető. Összetett pajzsról beszélünk akkor is, ha az egyféle borítású alapon a mester­alakok (vagy címerképek) helyzete logikusan ezt a következtetést kívánja (OSZ:4a). Bár ezen esetek eléggé gyér számúak, s nem is feltétlenül szükséges részükre külön rendszertani helyet biztosítani az osztott címerek között, tanulságképp mégis foglal­koznunk kell velük. Jó példája ezen címereknek a Habsburg-Lotharingiai-ház címere, ahol arany mezőben ezüst pólyával díszített vörös cölöpöt találunk (Ausztria). Az, hogy az egyféle mázú mező ellenére a címer nem egyszerű, hanem osztott, a bal mezőben található harántpólya helyzetén kívül a diakrónikus vizsgálattal deríthető ki. A pajzson ugyanis két (három) címert egyesítettek. A jobb mezőben a Habsburgok ősi címere látható (arany alapon koronás kék oroszlán), a bal mezőben pedig Lotharingia címere van (arany alapon vörös harántpólyán három ezüst sas /alerion/ repül). A diakronikus elv azonban nem vezet mindig eredményre, mert jó néhány olyan címerrel is találkozhatunk, mely a címerhatározás szabályai értelmében osztatlan lesz, s a historizálás viszont kideríti, hogy egyesített címer, vagy fordítva. A címer­meghatározás és -klasszifikáció feladatai közé azonban nem tartozik a címerek his­torizálása. Számunkra elegendő, hogy a címereket nevekhez tudjuk rendelni, ami nagyban segítheti a diakrónikus vizsgálatot is. Ha ugyanis a pajzsot több önálló címerből állították össze, az egyes címerrészek a határozói kulcsban önálló címerként is meg­találhatók lesznek. Ezen a módon a rokoni heraldika negyedelt címereiről is könnyen kideríthető, hogy milyen családok címereit egyesíti. A címerek tehát, mint bizonyos információtartalommal bíró jelek, alkalmasak arra, hogy személyt, tárgyat, földrajzi egységet, kort stb. identifikáljanak. Helyes mód­szer alkalmazása esetén ezért egyetlen címernek ugyanolyan információértéke lehet, mint húsznak vagy több száznak. Így például a címerek vizsgálata is segítette Csapodiné Gárdonyi Klára kuta­tásait4 5 egyes kódexek korának és tulajdonosainak felderítésében; régészeti feltárások alkalmával felszínre került címerek gyakran adnak választ ugyanezen kérdésekre. 45 Csapodiné Gárdonyi Klára: Adalékok kódexeink címereihez. MKSzle. 1983. 366-369.

Next

/
Oldalképek
Tartalom