Századok – 1999
Tanulmányok - Tóth Endre: Szent Adorján és Zalavár I/3
12 TÓTH ENDRE December 10-én ünnepelt Hadrianus is ismeretlen (MH p. 641,2). A keleti egyház augusztus 26-án ünnepli a nicomédiai Hadrianust. Nem jöhetnek szóba a további Hadrianusok: I. Adorján pápa, V795 (BHL 3737); június 8. ΠΙ. Adóiján pápa, V885, (BHL 3788-3789); január 9. Hadrianus apát Angliában + 709-710 (BHL 3640-3643); március 4., az állítólag pannóniai származású Hadrianus és társai, mártírok Skóciában Maia szigetén V870 (BHL. 3746). A Hadrianus ünnepekről készült összeállításból (lásd a függeléket) kitűnik, hogy a későbbi martyrológiumok csak két Hadrianus ünnepről tudnak : ezek március 3-4-ére és szeptember 8-ra esnek. Ez az utóbbi az 5. századi Martyrologiumból még hiányzik. Ezért később keletkezett: a Sacramentarium Gelasianum még nem ismeri, de a 8. század végi Sacramentarium Gregorianum nyilvántartja5 7 . Annyira meggyökeresedett, hogy a későbbi vértanújegyzékek és naptárak hosszú sora felvette annak ellenére, hogy a szeptember 8-án elsősorban Mária születésnapját ünneplik. Az, hogy Adorján ünnepe csak a koraközépkorban került szeptember 8-ra a Mária ünnep mellé, arra mutat, hogy transzlációs emléknap lehet az eredete. A vértanúk és szentek naptári ünnepei az ereklye transzlációk miatt gyakran megkettőződnek. Az ereklyék felemelése és távoli vidékre szállítása, a templom dedikációjaújabb ünnepnapot alakít ki, amelynek eredete — ha az átszállításáról nem maradt fenn adat — a feledés homályába süllyedt. A transzlációk egy-két kivétellel lokális ünnepek. A Róma városiak azonban gyakran kiemelt jelentőségre jutottak. Transzlációs eredetű lehet Hadrianus szeptember 8-i ünnepe, hiszen ezt a napot a MH még nem tartotta nyilván. A Martyrologium Romanum szerint is transzlációs ünnep, és egy Hadrianus ereklye Rómába történő szállításával áll kapcsolatban. Az ókeresztény-kori vértanúk közül egyedül a nikomédiai Hadrianusnak maradt meg a szenvedéstörténete két változatban5 8 , valamint a Legenda Aureában5 9 . A nikomédiai vértanú testét halála után elégették, csak egyik karjával tudott a felesége Constantinápolyba menekülni. A maradványok elégetése ellenére, ez a Hadrianus volt az a szent, akinek a tisztelete néhol Európában elterjedt. Kérdés, hogy „azonosítani" lehet-e a Mosaburgba vitt ereklyéket a nikomédiai szent földi maradványaival? Függetlenül attól, hogy ez eleve lehetetlen volt, de a vallásos hit erre megoldást talált. A Zalaváron tisztelt szent kiléte biztosan megállapítható: ő a nikomédiai mártír volt, mert az apátság pecsétjén látható zászlós-lándzsás, pajzsos ábrázolás a nikomédiai mártírra illik, aki katona volt6 0 . A mosaburgi vértanút azonban azonosítani nem lehet. 57 Munding, Ρ Emmanuel: i. m. 13, 103. 58 BHL 3744-3745. 59 Jacobus de Voragine, Legenda aurea, Bp. 1990, 211-213. 60 Jacopus da Voragine legendája szerint a katonai szolgálattevők kapitánya volt: Legenda aurea, Szent Adóiján és társai, szeptember 8. Budapest 1990, 211. Kérésemre kollégám, B. Szabó János a következőképpen foglalta össze mindazt, ami a pecséten ábrázolt szent fegyverzetéről megállapítható. Idézem: „Szent Adorján tiszteletének ritkaságát bizonyítja a zalavári bencés konvent XIII. század közepéről fennmaradt pecsétje is (Takács Imre: A magyarországi káptalanok és konventek középkori pecsétjei. Bp. 1992. 100, 60.1, képtábla). A pecséten Szent Adorjánt katona szentként ábrázolták, a bizánci katonaszentek antik isten- és hadvezér ábrázolásokra visszamenő konvencionális pózában, frontális beállításban, jobbjában zászlós lándzsával, baljában pajzzsal, minden egyéni sajátosság nélkül. Viselete, fegyverzete viszont korántsem archaikus, s amennyiben a pecséten kivehető a XIII. századra jellemző sajátosságokat mutat (Kovács László: Viselet, fegyverek. In: Kristó Gyula: Az Arpád-kor háborúi. Bp. 1986, 255-259.) A szent páncélinge fölött hosszú fegyveringet — bambusiumot — visel,
