Századok – 1999

Közlemények - Szegedi László: A rendszerezés és a meghatározás lehetőségei a címertanban I/145

164 SZEGEDI LÁSZLÓ 4. a) Ha az egyféle borítású alapon az osztóvonalon mesteralak (pl. cölöp vagy egyéb címerábra) van, a címer osztott, ha a mesteralakok (esetleg a címerképek) pozíciójából logikusan osztott címerre következtethetünk, b) ha a többnemű alapon az osztóvonalon mesteralak (pl. pólya vagy egyéb címerábra) van, és az ilyen módon elválasztott mezők legalább egyikében egyéb címerábra is van, a címer ugyancsak osztott lesz. 5. Osztott pajzsnak számít az egyesített címer is (mert összetett). II. A második lépésben azt határozzuk meg, hogy milyen a fő címermező borítása. Az EGY 1-2. pontokban felsorolt szabályszerűségek értelmében a címermező (vagy a fő címermező) lehet egynemű, egyféle borítású (jele E) vagy többnemű, többféle borítású, ezen belül pedig kétféle borítású (K) és többféle borítású (T). Az egyféle borítású alap (E) színsorrendben lehet arany (ar), ezüst (ez), vörös (vö), kék (ké), zöld (zö), fekete (fe), egyéb szín (esz), ismeretlen máz (imá) és bundabőr (bb). A kétféle borítású alapok sorrendje először a címerosztás és a nekik megfelelő mesteralakok rendjét követi, majd az egyes alcsoportokon belül a színsorrendet, a következő módon: vágott pajzsok (vá), hasított (ha), harántolt vagy balharántolt (hbh), ide értve a harántpólyázást és harántvágást is, négyeit vagy harántnégyeit (nhn), pályázott vagy vágott (pvá), cölöpölt vagy hasított (cöl) pajzsok és az egyéb kétmázú alapok (eka). Ezen utóbbi csoportba tartozik a sakkozás, a harántsakkozás, a rutázás stb. A kétmázú alapok esetében a színsorrendet mindig a jobb felső sarokban található borítás adja meg (beleértve a harántvágott pajzsokat is). A többféle borítású alapok kis számban fordulnak elő, ezért itt néhány rendszertani csoport bevezetése is elégséges. Sorrendjüket a címerosztás és a mesteralakok sorrendje határozza meg, a borítások számának megfelelően. Ide tartoznak a hárommázú (hrm), a négymázú (négy) és a négynél több mázú (ntö) alapok. A címerhatározáskor abból az alapelvből indulunk ki, hogy két címer megkülönböztetéséhez (főleg osztott címerek esetében) nem szükséges az egész címerpajzsot vizsgálni, egyszerűbb és célravezetőbb csak a fő címermezőt és/vagy a fő címerábrát szemlélni (tehát a pajzs borítását és díszítését). Két azonos borítású címermező klaszsziíikációjakor először a színsorrend a mérvadó (a díszítés ideiglenes figyelmen kívül hagyásával). A további lépés tehát a fő címermező kijelölése lesz (az osztott pajzsoknál). A II. lépésben tehát — a fő címermező borításának utólagos megállapítása mellett — egyúttal a fő címermező meghatározása is szükséges. A fő címermező osztatlan pajzsok esetén az egész pajzsmező. Osztott és egyesített címereknél először számításba vesszük a boglárpajzso(ka)t és az egyéb kispajzsokat. Ennek megfelelően soroljuk be az osztott címereket a boglárpajzs nélküli (0), és a boglárpajzzsal ellátott (b) csoportba. A boglárpajzsok szerepe a determináció szempontjából ezzel véget is ér. (A boglárpajzsok általában önálló címerek, így azok a határozói kulcsban külön is szerepelnek.) A fő címermező borítása (és díszítése) tehát a teljes címer meghatározásának az alapja lesz. A gondot elsősorban az összetett, osztott címerek fő címermezőinek kijelölése okozhatja. Ezért a „címer a címerben" elv alapján járunk el, ami azt jelenti, hogy a fő címermező helye meg fog egyezni az osztott címereknél tárgyalt felosztással (vö. a II. Táblán) Ezek után el kell döntenünk, hogy a fő címermező maga is osztott-e