Századok – 1999
Közlemények - Szegedi László: A rendszerezés és a meghatározás lehetőségei a címertanban I/145
158 SZEGEDI LÁSZLÓ az osztóvonal alakja szerint alul, illetve felül fűrészes, hullámos, ormos stb. Borításuk mindig különbözik a pajzsmező borításától. Ha színük azzal megegyezik, külön pajzsmezőt és nem mesteralakot képeznek. A pajzs cölöphelyén elhelyezett függőleges mesteralakot cölöpnek nevezzük. Diminutívái az 1/6-nyi pajzsszélességű karó és az 1/12-nyi pajzsszélességű szál. A cölöp helyzete szerint lehet jobb vagy bal oldali cölöp ·, kiegészítő jegyei szerint lebegő, széttolt, lékelt stb.; az osztóvonal típusa szerint hullámos, jobb oldalon ormos stb. Páros számú osztóvonal kettő, három stb. cölöpöt eredményez. Ekkor a pajzs cölöpölt. Ha a tagolásokban kettőnél több máz szerepel, nem cölöpről, hanem pl. feketével, ezüsttel és vörössel hasított pajzsról beszélünk. Ez a neve a páratlan számú osztóvonal által létrejövő mezőnek is, melyben csak két máz váltakozik. A pajzson átlósan elhelyezett mesteralakot harántpólyának nevezzük, ha az osztóvonal a mező jobb felső sarkából indul ki, illetve balharántpólyának., ha a bal felső sarkából. Itt is feltétel, hogy két különböző máz váltakozzon. Páros számú osztóvonal (bal)harántpólyákat, páratlan számú osztóvonal és kettőnél több máz (bal)harántott pajzsot eredményez. A határozói kulcsban mindhárom típust (bal)harántoltnak nevezzük. Az egyidejűleg vágott és hasított pajzs mesteralaki megfelelője a kereszt. Ez legalább két szárból áll, melyek (általában) derékszögben metszik, keresztezik, érintik egymást, illeszkednek egymáshoz. Minden keresztet mesteralaknak tekintünk. Egyesek viszont a lebegő kereszteket a címerképek közé sorolják Getterer azon definíciója alapján, mely szerint mesteralaknál legalább egy tinktúra több mezőben helyezkedik el, mint a többi. Ha tehát az osztóvonalak nem érintkeznek a pajzsszéllel, ez a feltétel nem teljesülhet: „Weil nun die Theilungslinien mit den Enden den Rand berühren müssen; so muß auch eine Heroldsfigur an den Rand stössen, so ist sie entweder keine Heroldsfigur, oder, wenn es aus andern Umständen klar ist, daß sie eine seyn müssen, so weicht sie von der Regel ab..."36 Esetünket ilyen kivételként kell értékelni. Ha ugyanis a mesteralakokat elsősorban funkcionálisan (alakjuk) és leszármazásuk szerint értelmezzük, a lebegő kereszt ugyanolyan mesteralak, mint a lebegő pólya, hiszen mindkettő saját főtípusának descendense. A „lebegő" bélyeg — mint említettük — az adott mesteralak kiegészítő jegye, tehát egy genus proximum alá tartozó differentia specifica. Ezen az alapon fölöslegesnek tartjuk megbontani az azonos morfológiai kategóriákat képző csoportok egységét. Mivel a kereszt fent említett definíciójának sok mesteralak felel meg, a mintegy 500-ra tehető kereszttípusok közt külön alcsoportokat vezetünk be: 1. a görög kereszt és változatai (a két szár hossza azonos; pl. máltai kereszt, András-kereszt, görög kereszt, mankós kereszt, horgonyvégű kereszt, talpas kereszt stb.), 2. a latin kereszt és változatai (az egyik szár hosszabb mint a másik; pl. a kettős kereszt, hármas kereszt, ortodox kereszt, Szt. Péter-kereszt, Szt. Antal kereszt, egyiptomi kereszt, derékszög kereszt stb. és a görög kereszt egyes változatai, melyek egyik szára hosszabb a másiknál), 3. egyéb keresztek (az előző csoportokba be nem sorolható változatok; 36 Gatterer 1774. 24.
