Századok – 1999
Közlemények - Szegedi László: A rendszerezés és a meghatározás lehetőségei a címertanban I/145
RENDSZEREZÉS ÉS MEGHATÁROZÁS A CÍMERTANBAN 155 Damaszkusz városáról kapta a nevét. (2. ábra) Nem számít címerábrának, ezért a címerleírásban sem szerepel, illetve nem kötelező megemlíteni. A címerpajzs borítására különféle prémek vagy bundabőrök is használatosak. A magyar heraldikában csak kivételes esetben szerepelnek. Főképp Franciaországban és Angliában terjedtek el, ahol a hermelin, az evet és a mái alapváltozatainak sokféle típusa alakult ki (3. ábra), részben a rokoni heraldika és a hűbéri kapcsolatok hatására. A bundabőrök jelölése jellegzetes, ezért a színezetlen címerekről is könnyen megállapítható, hogy prémmel van dolgunk. Alkalmazásuk valószínűleg régebbi a színeknél, s talán az uralkodói köpenyek prémbéléseiről terjedt át a címerpajzsokra. Az első valódi címerábrázolásnak tartott forráson, Plantagenet Gottfried (fi 151) Le Mans-i zománcozott sírtábláján ugyanis a gróf köpenyén jól látható a mankós evet bélés, mely valószínűleg az evet alaptípusa volt (a felhős mintázattal együtt). A vaskalapmintázat csak ezt követően jelent meg. Az evet ennek megfelelően a szürke mókus szürkéskék gereznájának és fehér hasoldalának váltakozása sisak alakú minta szerint. Különféle változatai ismeretesek (fordított evet\ az azonos színű csíkok érintkeznek; hasított evet: a tarkázott mező mindegyik csíkjának hasítása; tarka evet: feketével, ezüsttel, vörössel és arannyal tarkázott mező; csúsztatott evet a sisak, a mankós, felhős stb. minta azonos színei egymáshoz viszonyítva elcsúsznak; evetedzés : ha a mező nem kékkel és ezüsttel, hanem más mázakkal, pl. arannyal és vörössel tarkázott; ez a típus Franciaországban és Angliában gyakori, az angol verry (üvegevet) pl. arannyal és zölddel tarkázott). Egyesek az evet változatának tartják a máit is, mely pikkelyszerűen ábrázolt szürke habos bunda. A mái a mell mélyhangú változata, mely arra utal, hogy a szürke mókus bundájának csak a hasi oldalát használták fel hozzá. Ezért és jellegzetes mintázata miatt önálló típusnak is tekinthető. Ennek lehet egyik változata a rendkívül ritka pillangópikkely (Schmetterlingsfeh), melyen a vörös félkörív alakú pikkelyek arannyal vagy sárgával vannak szegve. Ide sorolható maga a (hal)pikkelyes minta is, mely valamivel gyakoribb. A hermelint ezüst alapon fekete tincsekkel jelölik. Főképp címersátrak bélésein (Angliában gyakran a címerpajzsokon is) olyan jelölési móddal is találkozhatunk, amikor az ezüst hermelinborításból a fekete farokvégek nyúlnak ki (Vehem). A hermelin változatai az ellenhermelin (fekete alapon fehér tincsek), valamint az angol heraldikában gyakori hermelinezési módok (erminoys: arany alapon fekete tincsek; pean\ fekete alapon arany tincsek; properly ermines: fekete alapon vörössel keretezett fehér tincsek). A prémek közé tartozik még a coboly (Zobel, Sable), melynek színe és jelölése megegyezik a feketével. Ennek használata valószínűleg megelőzte magának a fekete színnek a használatát. A nyestprém (kunina) színe és jelölése megegyezik a vörössel.35 Ezenkívül nagyon ritkán (főképp címersátrak bélésein) egyéb prémekkel is találkozhatunk. Például a cseh Choryn grófok címersátrán medvebunda látható. További ritka színezési módszer az árnyék (Schattenfarbe), melynél csak a címerábra osztóvonalai (körvonalai) látszanak, s ezen az alap színe áttetszik. A címerpajzs vízszintes, függőleges és haránt vonalakkal történő tagolása osztott pajzsot hoz létre. Az osztóvonal lehet egyenes, hullámos, homorú, domború, ormos, fűrészes, fodros, 35 Buben i. m. 31.
