Századok – 1999
Közlemények - Szegedi László: A rendszerezés és a meghatározás lehetőségei a címertanban I/145
RENDSZEREZÉS ÉS MEGHATÁROZÁS A CÍMERTANBAN 151 és a címerkritika kérdéseivel.2 1 Mivel azonban az említett diszciplínák a címergyakorlat tárgykörébe tartoznak, az új irányzat sem nevezhető célirányos empirikus iskolának, a benne rejlő lehetőségeket nem használta ki, mivel fel sem vetődött egy ilyen kutatási terület lehetősége. A címerhatározás (a szerkezeti heraldika) a fentiek fényében tehát elsősorban taxonómiai feladat, olyan rendszertani elv kidolgozásának kérdése, mely alkalmas a címerek azonos jegy(ek) szerinti rendszerezésére és meghatározására. A kérdés nagy mértékben a címerleírással függ össze, bár néhány módszertani elvben attól el kell térnünk. Ahhoz, hogy a címereket meg tudjuk határozni, először rendszereznünk kell azokat, ismernünk kell a címertani szakterminológiát, szabályokat kell alkotnunk, hogy a címerek birodalmában tájékozódni tudjunk és nagyfokú differenciádét érjünk el. Ezen szabályok fogják azt eredményezni, hogy a meghatározási folyamat végén a keresett címer egy kisszámú pajzsot tartalmazó csoportból könnyen kiválasztható lesz. Az osztott címerek rendszertani csoportjai kevesebb címerből fognak állni, mert a nagyobb bonyolultsági fok több rendszerezési kategóriát kínál. A címermeghatározás alapelve azon a Gatterer által tett futólagos megjegyzésen alapul, mely szerint a címerpajzson háromféle dolog fordulhat elő: mázak, tagolások és mesteralakok. („Ja den Wappenschilden kommen, vermöge der Erfahrung, dreyerley Dinge vor, die Tincturen, Sectionen und Figuren.")22 Ehheiz hasonló rendszert követ Spener is, mert könyvében külön fejezeteket szentel a mező színének, a pajzs felosztásának, valamint a mesteralakok és a címerképek felosztásának. Mint látni fogjuk, a 19. századig a tudományos heraldikában tagolás (Section) és mesteralak (Heroldsfigur) közt különbséget tettek, az élő heraldika azonban ezeket még egyaránt mesteralaknak tekintette. Gatterer megállapítását ezért úgy módosítjuk, hogy a pajzson előforduló három dolog (klasszifikációs kategória) a mázak, mezők és címerábrák objektumkészlete. Ezek morfológiai jegyeit különféle egyenes és görbe vonalak váltakozó használata eredményezi. („Die ganze Theorie der Wappen, und insonderheit des Wappenschildes, gründet sich, vermöge der Erfahrung fürnehmlich auf die Veränderungen, welche der Gebrauch der geraden und krummen Linien verursacht.")23 Hogy ezt miként kell érteni, a következőket tudjuk meg: „Eine jede gerade Linie an sich, geht, wie in der Mathematik, also auch in der Heraldik, an kürzesten Weg: es gibt aber in der Heraldik auch zusammengesezte gerade Linien, z. E. eine gerade Linie, die aus etlichen kleinen queren und senkrechten Linien, oder aus etlichen rechten und linken Schräglinien zusammen gesezt ist. Solche zusammengesezte gerade Linien laufen, wie die krummen Linien, mit allerley Umschweifen durch den Schild, und gehen also nicht den kürzesten Weg: sie können aber um deswillen nicht krumme Linien gennant werden, denn sie bestehet aus mehrern kleinen geraden Linien."24 Ezek aztán — a konkrét szín-alakzat kölcsönhatások révén — a határolóvonalak 21 Hefner, Ο. T. von: Handbuch der theoretischen und praktischen Heraldik. Görlitz, 1887 22 Getterer 1774. 14. 23 Uo. 12. 24 Uo. 12-13.
