Századok – 1999
Közlemények - Szegedi László: A rendszerezés és a meghatározás lehetőségei a címertanban I/145
152 SZEGEDI LÁSZLÓ (Rand- oder Grenzlinien) és az osztóvonalak (Theilungslinien) idézik elő szabályosan a már említett morfológiai alakzatokat (mezők, mesteralakok). A tagolások terminológiáját Schmeitzel még egy kifejezéssel (Durchschnitte) komplikálja, (ezeknél a mezők azáltal keletkeznek, hogy legalább két osztóvonal metszi egymást, mint pl. a négyelésnél, illetve több, mint a hatodolásnál stb.), mikor hasonlóképp fejti ki rendszerét: „Daß die Durchschnitte und Sectiones, ebenfals Figuren zu nennen, lernen wir aus Euclide Elem. Lib. 1 da er spricht: Figura est, quae sub uno vei pluribus terminis continetur. (a) Denn in Geometria heist man eine Figur (was von gewissen Linien) als Ränden (eingeschlossen ist) dahero haben wir figuras circulares, conicas, triangulares u. s. w. Also verstehet man hiedurch, wenn ein Schild durch eine Linie (b), ein oder mehrmal seciret ist, und die exsectione entstehende spatia, diverser Farbe sind, (b) Hiebey ist der grobe Fehler (der meisten Heraldischen Bücher zu mercken) welche das fundament der Sectionum, nicht in denen lineis, quibus scuta secantur, suchen (sondern in denen spatiis, welche ex sectionibus entstehe (...) die sectiones offt auch per lineas curvas (h) erscheinen, welche sodann von der äusserlichen Gestalt, die ex ductu lineae entstehet, ihre eigene Benennung bekommen... (h) Was eine krumme Linie sey, ist bekannt, nemlich, wenn der ductus lineae per ambages geschehen..."25 Gatterer úgy vélte, hogy az osztóvonalak használata, valamint a mázak és tagolások kölcsönös logikai pozíciója előidézi (verursacht) és megadja a rendszer értelmét, azt, hogy egy vonal által határolt alakzat adott címertani helyzetben (szín-alakzat viszonyban) milyen néven szerepel az egyik, a másik stb. esetben. A címerek egyik fontos megkülönböztető jegye a színbeli eltérés. Ha ugyanis a pajzson a három említett dolog (máz, mező, címerábra) együtteséből valamelyik elem (esetünkben a szín) hiányzik, az ábrák (vonalak) által előidézett rendszer értelme is gyökeresen megváltozhat. (Megeshet pl., hogy egy címer színezett változatát osztottnak fogjuk találni, színezetlen változatát viszont osztatlannak, vagy fordítva.) Ezért a determináció és a klasszifikáció első lépéseként a címertani szakterminológiát kell ismernünk. Gyakorlati címerrendszertan A címerek rendszertanával kapcsolatos szabályokat pontosan ki kell dolgozni, hogy egzakt klasszifikációs kategóriákat kapjunk. Az első lépés a fogalmak tisztázása lenne, erre azonban most igencsak vázlatos lehetőségünk van. Ezért az olvasót az ismert címertani szakkönyvekhez utaljuk. Ehelyütt csak a címerhatározás szempontjából legfontosabb terminológiai kérdésekkel foglalkozhatunk. Első lépésben azt kell megfogalmaznunk, hogy mit értünk 'címer' alatt. A címer olyan, általában pajzson viselt, meghatározott szabályok szerint megszerkesztett színes jelvény, melyet egy intézmény, testület vagy család saját maga identifikálására örökletes, állandó jelleggel használ. Ezen jellemzők teszik lehetővé a rendszerezést (szabályos szerkesztésmód, a pajzsok színezése, a címerábrák csoportosíthatósága) és a meghatározást (örökletes 25 Schmeitzel i. m. 127-130.
